Jó hírt hoztak az alvászavarokban szenvedőknek magyar kutatók
Az éberségi állapot beállítáásért felelős agyi idegsejthálózatot fedezték fel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatói, eredményük utat nyithat az alvászavarok kezelése és radikálisan új típusú altatók fejlesztése felé - közölte az Akadémia.
A felszálló idegpályák nagyon sokféle információt hordoznak arról, hogy mi történik a testünkben és a testünkkel. A magyar kutatókat leginkább az elalvás és a felébredés érdekelte. Márpedig az alvászavarok, az álmatlanság joggal nevezhető népbetegségnek, hiszen a legmértéktartóbb becslések szerint is a népesség legalább 40%-a átesik életében ilyen perióduson.
Acsády László, Mátyás Ferenc, Komlósi Gergely és munkatársaik kutatásai a talamusz egy kicsiny, dorzomediális talamusznak (röviden DMT) nevezett területére koncentrálódtak, mivel az orvosi szakirodalom szerint aki stroke következtében itt szenvedett agysérülést, kórosan aluszékonnyá vált, alig volt képes összeszedni az erejét a hétköznapi teendőihez. Az utóbbi években ez az agyterület szinte slágertémává vált a kutatók körében, és a legmeglepőbb dolgokkal hozták összefüggésbe a drogfüggőségtől a kóros falánkságon át a pánikrohamokig. Ebben a káoszban teremtett egy nagyszerű ötlettel rendet a magyar kutatócsoport, felfedezésük pedig a remények szerint további kutatások után sokak számára hozhatja el a pihentető alvás élményét.
A kutatók kísérletek sokasága után biztosak voltak benne, hogy egy olyan idegsejthálózatra bukkantak, amely igen érzékenyen reagál mindenre, ami eltér a megszokottól. Ez pedig a biológusok tágabb, értéksemleges értelmezésében maga a stressz, más szóval az éberségi szint (arousal), illetve agyi állapot megváltozása. Tehát bármi, ami szokatlan, reagálásra késztet, legyen a reakció akár pozitív, akár negatív.
Amikor a kutatók megvizsgálták a kalretininsejtek kapcsolatait az agy többi részével, világossá vált, hogy valódi csomópontként viselkednek. Ez az idegsejthálózat bemenetet kap az összes, fent említett felszálló pályától, majd jeleiket összegzi és továbbítja az előagy legkülönbözőbb területeire: az agykéregbe, a függőségek központjaként elhíresült törzsdúcterületre (nucleus accumbens), vagy éppen a félelem, a büntetés központjának tartott amigdalába. A kalretininsejtek aktivitása csak annyit üzen az előagynak, hogy “itt jön valami szokatlan, érdemes figyelni” – annak megítélése, hogy vágyott drogról, ellenállhatatlan svédasztalról vagy valami rémületes helyzetről van szó, az már más agyterületek dolga lehet.
Mindez új megvilágításba helyezi azt a régi tapasztalatot, hogy az alvászavarok jelentős része a stressz miatt alakul ki. Hiszen most már rá lehet mutatni az agy egy jól körülhatárolható idegsejthálózatára, melynek legfontosabb feladata, hogy reagáljon a stresszhatásokra, emellett pedig részt vesz az alvás és az ébredés szabályozásában. Elképzelhető tehát, hogy a folyamatos stressz ezen a hálózaton keresztül hat az alvásunkra. Így ha valamiképpen befolyásolni lehetne a kalretininsejtek működését, ezzel talán kezelhetővé válnának az alvászavarok, és a természetes alvás jellegzetességeit jobban visszaadó újfajta altatókat fejleszthetnének ki.
(Család.hu)
