Szóljunk a szülőknek?
A közösségi média korában az ember olyan posztokba is belefuthat, melyek felettébb kényelmetlenül érintik, és olyan helyzet elé állítják, melyben nem könnyű dönteni. Például arról, közöljük-e a barátunkkal, mit posztolt magáról a gyermeke.
„Láttam a barátom tinilányának saját magáról készített topless videóját a Facebookon és nem tudom, mit tegyek” – a problémával egy amerikai újságíró, Nama Winston szembesült, de aligha tévedünk, ha úgy véljük, nem ő az egyetlen.
Az említett videóban egy tinilány felemeli a topját, kivillantja a mellét, majd a barátaival röhögcsélnek ezen. A sokkhatás akkor éri az embert (jelen esetben az újságírót), amikor belegondol, hogy a gyermeket pelenkás kora óta ismeri, hiszen egy közeli barátjának a csemetéje, láthatóan alkoholos befolyás alatt.
Mit tegyen ilyenkor az ember? Elrejthetjük a posztot és úgy tehetünk, mintha nem láttuk volna. Az ő teste, az ő döntése. De el is mondhatjuk a szüleinek, hogy mit láttunk.
Miért mondjuk el?
Mert a közösségi média mindenhol ott van. A barátaink gyermekeinek az ismerősei vagyunk, és persze a mi gyermekeink pedig az ő ismerőseik, így legalább közösen megpróbálhatjuk követni, miket posztolnak az adott oldalra.
Mi, szülők csak egymásnak lehetünk a segítségére, nincs mögöttünk idősebb generáció, akik mutatnák az utat, mert akkoriban még nem volt közösségi média.
Azért is érdemes elmondani, mert a barátoknak őszintének és közvetlennek kell lenniük egymással. Nem várhatjuk meg, amíg a 13 éves lány ennél is tovább megy, most kell közbelépni.
Vagy azért, mert a gyermeknek nem magyarázhatjuk el, miért helytelen, amit tesz, még akkor sem, ha féltjük őt a következményektől, mert ez a szülők dolga, nem a szülők barátaié.
Leginkább persze azért, mert (még ha a hírhozó ritkán népszerű is) a barátunknak joga van tudni minderről, hogy közbeléphessen, mielőtt nagyobb baj lesz. Például a többi ismerőse is megnézi, vagy egy perverz kezébe kerül.
Képernyőfotó és küldés?
A Facebookon, egy szülői csoportban a problémára a következő válaszok érkeztek: „Igen, igen és igen. És tudni is akarnám a gyermekeimről. A család dönthesse el, hogy helyénvaló-e” - írta az egyik tag.
„Képernyőfotó és küldés. De legyél biztos benne, hogy a szülők nem mondják meg a gyermeknek, ki dobta fel őt, mert akkor blokkolnak és a szülőknek nem marad, aki szóljon” – írta egy másik.
Minden szülő, aki hozzászólt, egyetértett abban, hogy az ilyen esetekről tudni szeretne. Akkor hát ne legyenek kétségeink, ha ilyet látunk, szóljunk az ismerős szülőknek, hogy nézzenek rá a gyermek hírfolyamára!
(Család.hu)
