Szülői zaklatás az iskolában?
Szülőként azonnal ringbe szállunk, ha a gyermekünket zaklatják, vagy bántalmazzák az iskolában. De mit tegyünk, ha mi leszünk ennek áldozatai? Vagy mit tegyünk akkor, ha azt látjuk, hogy egy felnőtt zaklat egy másik felnőttet?
Egy 42 éves anyuka, akit gyermekkorában az iskolában zaklattak, de szerencsésen túllépett rajta, felnőttként ugyanilyen helyzetben találta magát. Furcsán hangzik, pedig előfordul ilyen a felnőttek között is és egyáltalán nem vidám.
Szülői értekezleten, edzéseknél, vagy simán a gyermekekre várva is előfordulhat a bántalmazás, ami persze nem fizikai erőszak, vagy csúfolódás, ahogyan a gyermekek között előfordul, hanem más formákban megjelenő bántalmazás.
A leggyakoribb megjelenési formái között van az udvariatlan viselkedés, csúnya tekintetek, pletykaterjesztés és szülőhibáztatás. Az ilyen helyzet rendkívül stresszes és érzelmileg fárasztó lehet.
A cikk alapjául szolgáló történetben az anyukát egy, a gyermeke nevelésével kapcsolatos, kitalált pletykával sározta egy másik anyuka a szülői közösségben, méghozzá azért, hogy a családot és az anyukát elidegenítse.
Az áldozat először csak azt vette észre, hogy furcsán néznek rá. Aztán néhányan már nem hívták a gyermekét játszani, többen abbahagyták a posztjai lájkolását és kommentelését a közösségi médiában, kihagyták a csoportos üzenetekből és az összejövetelekből is.
Volt olyan szülő is, aki figyelmeztette, mit mondanak róla, és ez teljesen elkeserítette. Nem önkénteskedett tovább az iskolában és nem járt el a közösségi rendezvényekre sem. Kikészítették a ferde pillantások, a furcsa beszélgetések, a fals ítélkezés, a zaklató anyuka grimaszai és udvariatlan megjegyzései.
Rájött, hogy felnőtt zaklatás áldozata, így abbahagyta a bujkálást és újra aktív szülő lett. Mosolyogva ment az iskolába és büszkén magasra emelte a fejét is. Mert hiszen semmi rosszat nem tett, csak egy szülő terjesztett róla és a családjáról nevetséges pletykákat.
Mit tehetünk, ha ilyen helyzetben találjuk magunkat?
1. Tudjuk meg, miért mi vagyunk a célpont
Lehetséges, hogy a zaklató féltékeny, vagy a saját életében boldogtalan. A célpontok általában a kedves és népszerű emberek, akiket a zaklató boldogtalannak akar látni.
2. Érezzünk együtt vele
Nyilván az a természetes, ha haragszunk a zaklatóra, pedig inkább sajnálni kellene (legyen ez akármilyen nehéz is). Lehet, hogy a közösségi médiában fényesen ragyog, de valószínűleg egyáltalán nem könnyű az élete.
A kutatások szerint a felnőtt zaklatóknak gyenge az önbecsülésük és egyáltalán nem magabiztosak. Azért zaklatnak másokat, hogy azzal legyenek népszerűbbek. Valószínűleg őket is zaklatták, vagy zaklatók voltak, mikor iskolások voltak és nem tanultak belőle.
3. Ne vegyünk róla tudomást
Tartsuk magunkat távol a zaklató anyukától és ha csak tehetjük, ne vegyünk róla tudomást! Minden találkozás lehetőség a számára, hogy megalázzon, jelenetet rendezzen, vagy elkezdjen kibeszélni minket a hátunk mögött. Bántani akar, így ha nem adunk erre esélyt, az a taktikája bukását okozza.
4. Használjuk a közösségi médiát
Töröljük a szülőt az ismerőseink közül - ezzel ugyan nem állítjuk meg, de legalább nem látjuk, amit művel és éreztetjük vele, hogy nem veszünk tudomást a gyerekes viselkedéséről.
5. Közeledjünk a jó emberekhez
A legnehezebb az, hogy nem egy emberrel, a zaklatóval állunk szemben, de azokkal is, akik nem mernek vele szembeszállni, ezért olykor ők is zaklatókká válnak.
Ugyanakkor vegyük észre azokat, akik kitartanak mellettünk, hiszen ők lesznek azok, akiknek szilárd az értékrendszere és csodálatosak a gyermekei. És akik a saját benyomásuk, tapasztalataik, nem pedig a pletykák alapján ítélnek.
(csala.dhu)
