Öt dolog, amire csak a 90-es évek szülöttei emlékezhetnek
Amikor még a videótéka nem egy gombnyomásra, hanem pár utcára volt, és az internet csúcssebességét sem megabitekben mérték. Avagy emlékek a 90-es évek szülötteinek.
Videótéka
Hónapokat várni egy-egy új filmre, leszaladni az esőben a tékába, majd szomorúan konstatálni, hogy a kedvenc filmünket valaki más már kivette. Egy napra, hétvégére? Tagsági és letét. Ugye-ugye? Pedig nem is volt olyan rég.
Betárcsázós internet
És mit eszik? Juthat sokunk eszébe elsőre, pedig az ADSL előtt is volt élet. A maga kellemes búgó-sípoló hangjával éledezett az internet az asztalnyi számítógép belsejében, majd hosszú percek után már gondozhattuk is kedvencünket a teveklubban. Persze csak miután elolvastuk a köremailben terjedő híreket, és továbbítottuk a pénzt és szerencsét ígérő üzeneteket. Természetesen sosem történt ilyen, nekünk is csak úgy mesélték.
Fecni-üzenetek
Az óra alatti kommunikáció nem a viberen zajlott, de még a mobilokhoz sem volt sok köze. Tépett füzet lapok, megmaradt fecnik, galacsin-formát öltő üzenetek. A "kicsomagolás" izgalma, üzenet.zip.
Iskolai fotó
Osztálykirándulás, ünnepség, csoportkép, suli fotó. "Kockás papír", rajzolt táblázat, név, darabszám, szülői szignó. Az osztály egy tanulója adminisztrált, rendelt, majd hetek múlva érkeztek is a fotók. Papíron, borítékban.
SMS
Kétszer kettő, kétszer négy, kétszer kettő. Ha összeadom az eredmény: áhá. Avagy, mikor még a kilences gombsoron tanultuk az ábécét. Cserébe oda sem kellett nézni, a pad alól is ment.
A nosztalgia-gyűjtést a hirado.hu-n találtuk.
(csalad.hu)
