Jó ötlet a játékfegyver?
Hatalmas vitát váltott ki az a képsorozat, amely a brit György herceget ábrázolja, ahogy játékpisztollyal játszik Sarolta hercegnővel és édesanyjukkal, míg édesapjuk lovaspólózik Tetbury-ben a Beaufort Polo Klubban, egy napfényes nyári vasárnapon.
György hercegnél volt egy bilincs és egy kés is, a kisfiút ugyanis lenyűgözik a rendőrök. Tavaly novemberben például, mikor Finnországban Vilmos herceg a Télapónak megmutatta a kis herceg karácsonyi kívánságlistáját, azon egy játék volt nagyon kiemelve, egy rendőrautó.
Ennek ellenére az internet népe „elszomorítónak” tartja a jelenetet. „Szomorú látni Györgyöt fegyverrel játszani, amikor az egész országban éppen komoly problémát jelentenek a fegyverrel, késsel elkövetett bűncselekmények” – írta valaki.
„Egy gyermek sem láthatja a fegyvereket ilyen idős korában játéknak. Ez már túl valóságosnak tűnik” - írta egy másik kommentelő.
Persze olyan is akadt, aki megvédte a kis herceget: „Ő csak egy gyermek, nyilván rablópandúrost játszik. Az emberek néha túldramatizálják a dolgokat”.
Ha egy gyermeknek természetes is, hogy játékpisztollyal játszik, vajon mi, szülők, megengedjük-e neki? Sok szakértő van azon a véleményen, hogy az ilyen játékok segíthetik a gyermek fejlődését.
„Értem, hogy miért ijeszti meg a szülőket a játékfegyverekkel való játék, bár sok kutatás bizonyítja, hogy azt az agressziót, amit a háborús játékokban látunk, a gyermekek nem viszik magukkal a való életbe. Szóval azok, akik puskával játszanak, semmivel sem lesznek erőszakosabbak azoknál, akik nem” – mondta például Sarah Ockwell-Smith, nevelési tanácsadó, a The Gentle Discipline Book című könyv szerzője.
„A szerepjáték fontos része a gyermek világmegismerésének, egy olyan korban, amikor a fegyvereknek fontos szerep jut, a fegyverrel való játék segít neki feldolgozni, amit a tévében lát. Ha a szülő nem vesz játékpisztolyt a gyermekének, akkor valami mással fogja azt helyettesíteni, mondjuk egy botot nevez ki annak” – tette hozzá.
Egy másik nevelési tanácsadó, Bea Marshall is hasonló véleménye van. „A saját fiaim nevelésénél tapasztaltam, de a szakmai tapasztalatom is azt támasztja alá, hogy ha egy gyermek fegyverest akar játszani, akkor csinál magának egyet akkor is, ha a szülő mindent megtesz azért, hogy kizárja a világából a fegyvereket. Bot, legó, fakanál - bármi fegyverré változhat és a mögöttes szándék teljesen ártatlan.”
„Ahogy a gyermekünk egyre nagyobb lesz, természetesen megtanulja, milyen következményekkel jár egy fegyver használata. Jó esetben a gyermek-szülő kapcsolat elég lesz ahhoz, hogy mély és tartalmas beszélgetést folytassunk vele erről a témáról” – tette hozzá Bea Marshall.
(Család.hu)
