Operációra várva - Hogyan segítsen gyermekének a félelme leküzdésében?
A félelemmel és szorongással kapcsolatosan a műtétre váró gyermekek helyzete meglehetősen egyedi, hiszen gyakran hajlamosak a szülő beavatkozással kapcsolatos pozitív vagy negatív hozzáállását átvenni. Amennyiben a szülő nyilvánvalóan fél a műtéttől, általában a gyermekre is átragadnak a negatív érzések, és ő is szorongani, félni fog a várható beavatkozástól.
A műtéti szorongás kezelése nagyon fontos kisgyermekek esetén, hiszen tanulmányok bizonyítják, hogy azoknál a gyermekeknél, akik a műtét előtt nyugodtak, nem rettegnek, nagyobb eséllyel lesz problémamentes az operáció, és gyorsabb a gyógyulás.
Hogy készítsük fel a gyermekünket az operációra?
Fontos, hogy időben beszéljünk neki arról, hogy mi fog vele történni, hogy legyen ideje feltenni a benne felmerülő kérdéseket, illetve legyen idő azok részletes megválaszolására is. Amennyiben egy gyermeket meglepetésszerűen ér az operáció ténye, az tartós félelmet okozhat az egészségügyi ellátással szemben, amely a későbbi életére nézve sem előnyös, ezért amikor csak lehetséges, ezt a helyzetet kerülni kell. Fontos továbbá, hogy saját dolgunk megkönnyítése érdekében se mondjuk valótlant, soha ne állítsuk pl. egy beavatkozásról, hogy nem fáj, ha az kicsit is fájni fog.
A gyermekek általában könnyen elfogadják és azonosulnak a szülőknek a műtéthez való egészséges hozzáállásával, ezért is fontos, hogy amikor a helyzet megengedi, humorral és pozitívan álljanak hozzá a beavatkozáshoz. Egy jó példa lehet, ha a gyermeket a következőkkel nyugtatjuk egy mandulaműtét előtt: „Miután a doktor bácsi, doktor néni eltávolítja a beteg manduláidat, már fogsz tudni fagyit és jégkrémet enni!”, ahelyett, hogy azt mondanánk „A műtét után hideg ételeket kell majd enned, mert fájni fog a torkod, és ezek segítenek az érzéstelenítésben.” Fontos, hogy ne várjuk el egy gyermektől, hogy ne mutassa ki az érzéseit: ugyan nem kell hagyni, hogy „hisztizzen” már a kocsiban is, de egy szúrásnál ne hajtogassuk neki, hogy ne sírjon, sőt, bátorítani is lehet, hogy bár ugrálnia, rúgnia nem szabad, de kiabálhat, ha neki úgy könnyebb elviselnie a kellemetlenséget.
Életkoronként eltérőek lehetnek az előkészületek
Természetesen az, hogy miként beszéljünk gyermekünkkel a műtétről, életkoronként változik. A kisgyermekes szülők gyakran döntenek úgy, hogy csak közvetlenül a beavatkozás előtti pár napon beszélnek a kicsinek a műtétről, hogy elkerüljék az „Ott vagyunk már?” típusú reakciókat. A nagyobb gyermekek már többet megértenek a tervezett műtétről, így elegendő időt és lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy a kérdéseiket (akár közvetlenül az orvosnak is) feltehessék. Idősebb gyermekek esetén előfordulhat, hogy a műtétről alkotott elképzeléseiket, esetleges félelmeiket a televízióban látottak nagymértékben befolyásolták, így a sebésszel való találkozás során megnyugtató, „tisztázó” beszélgetésre lehet szükség. Érdeklődje meg, hogy van-e rá lehetőség, hogy a beavatkozást megelőzően gyermeke megnézhesse az előkészítőt, a műtőt vagy a kórtermet, ahová kerülni fog. Mindez segíti a műtéttől való félelem és szorongás enyhítését, így a gyorsabb felépülést is. A szülő felkészülése a beavatkozásra mindezek miatt nagyon fontos. Akkor tud ugyanis megnyugtató lenni gyermeke számára, ha saját szerepével is tisztában van: meg kell beszélni az orvossal, hogy mikor, meddig lehet jelen, mit tehet a gyermeke és az orvosi ellátás megsegítése érdekében. Fontos, hogy a szülő is tisztában legyen jogaival és lehetőségeivel (pl. hogy az orvos kényelmi szempontból nem szeparálhatja a gyermeket rövid időre sem a szülőtől, de vannak beavatkozások, melyeket a szülő akadályozhat, mert pl. le tudja fogni stabilan a gyermeket egy vérvételhez, de egy könnycsatorna-átszúráshoz nem).
(webbeteg.hu)
