A szegények és az alacsony keresetűek száma is csökkent
Fülöp Attila szociális államtitkár szerint nincsenek jó reformok az érintettek megkérdezése nélkül. Államtitkárként első dolgom volt, hogy a fogyatékkal élő embereket képviselő értelmifogyatékos-, mozgáskorlátozott-, siket-, vak-, siket-vak és autistaszervezetek vezetőivel találkozzam, hogy elmondják, miként és mivel tudjuk őket jobban segíteni – mondta a politikus a Magyar Időknek adott interjúban. Úgy véli, a területén elért eredményeket egy olyan politika alapozta meg, amelyben a családok minél több anyagi juttatást, kedvezményt kaptak.
Volt kabinetfőnökként, korábbi helyettes államtitkárként jól ismeri a felzárkózáspolitikai, családügyi, esélyteremtési területet. Meglepetés volt önnek az államtitkári posztra való felkérés?
Nagy megtiszteltetés és óriási inspiráció számomra, hiszen a szociális terület nagyon összetett, s mindig minden intézkedés az emberekre irányul. Nyilván a családommal is megbeszéltem ezt, hiszen az ő segítségük is kell ahhoz, hogy a feladatomat jól elláthassam. A szociális és társadalmi felzárkózási terület szépsége az, hogy végső soron minden az emberek megsegítéséről szól, arról, hogy egy picikét próbáljuk meg jobbá, szebbé, élhetőbbé tenni az adott ember életkörülményét. Nagy kihívás sok örömmel, hiszen segíteni tudunk. Ami vár rám, azt szolgálatnak tekintem.
Csökkent a szegénységnek kitettek száma, ám ezt más kormányokkal szemben nem az ország eladósítása árán érték el. Felzárkózás tekintetében is sikeres a kabinet, de továbbra is átfogó programokra lesz szükség. Melyek ezek?
A szociális és a társadalmi felzárkózás területe nem önmagában áll, hisz a döntések összefüggenek rengeteg más területtel is. Például az elmúlt nyolc év intézkedéseivel, a családok megerősítésével. Nem véletlenül, hisz első védőhálónak a családnak kell lennie, és ha az nem működik valamiért, akkor van szükség a szociális védőhálóra. Mára már látszanak ezeknek az intézkedéseknek az eredményei. Magyarországon például csökkent a szegények száma, kevesebben vannak az alacsony keresetűek, és azok is, akik munkaképesek ugyan, de mégsem jutnak munkához. Az emiatt veszélyeztetettek száma 2012 és 2018 között 930 ezer fővel csökkent. A mélyszegénységben élők száma 2012-ben ötszázezer volt, 2016-ra 386 ezerre csökkent. Ez mind-mind azért következett be, mert megalapozta egy olyan politika, amelyben a családok minél több anyagi juttatást, kedvezményt kaptak. A rezsicsökkentés is az anyagi terheik mérséklését jelenti. Ezek az intézkedések erősítik az egész társadalmat, ezért nagy hatással vannak arra, hogy hányan kényszerülnek abba a „szobába”, ahol már a szociális védőhálóra van szükség.
A szegénységnek leginkább kitett csoportba tartoznak a gyerekek, az egyszülős családok, a nagycsaládok, a munkanélküliek, a kistelepüléseken élők, a roma népesség és az alacsony iskolai végzettségűek. Hogyan lehet segíteni a helyzetükön?
A családtámogatási rendszer, és a segély helyett munkát elve a legfontosabb. A foglalkoztatási mutatók sokat javultak, ami azért fontos, mert ez jelzi azt is, hogy egyre többen jutnak rendszeres jövedelemhez. Gyermekkoromban sokszor hallottam azt a mondást, hogy „amint öntik a harangot, az úgy szól”. Amit meg tudunk tenni a gyermekekkel, az később meghozza az eredményét. A harangot is, ha kiöntötték, utána hiába próbáljuk javítgatni, az egy életre úgy szól. A társadalmi felzárkózás terén fontos, hogy az elején kell jó irányba terelnünk a hátrányos helyzetben élőket. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a felzárkózáspolitika alapjait gyermekkorban, az oktatásban kell lerakni. A társadalmi felzárkózás területén pontosan az a lényeg, hogy vannak olyan intézmények, mint a Biztos Kezdet Gyermekházak, a tanodák, a roma szakkollégiumok, amelyek bölcsődén, óvodán, iskolákon át, egészen a diplomaszerzésig segítenek a „harangöntésben”. Míg 2011-ben 57 felsőoktatási hallgató került a roma szakkollégiumokhoz, idén már 325 fő előmenetelét segítik. A támogatott roma fiatalok közül eddig 360 szerzett diplomát. Ezek a támogató szervezetek segítik azokat a gyermekeket, akik aztán példaképek lehetnek a többi gyermek számára is. Ez az intézményrendszer nemcsak elfogadott, elismert, hanem állami költségvetésből is támogatott. Az egyházak ebben partnerek, az ő történelmi tudásuk és tapasztalatuk nagy segítség. A szociális területen sokszor szoktunk vitatkozni négyzetméterekről, normatívákról, tárgyi feltételekről, eszközökről, de az egyházi intézményrendszernek mindig van egy lelki többlete, hozzáadott értéke. Ugyanakkor nemcsak a nagy programok fontosak, hanem a helyben működő gyakorlatok is. Sokszor az egy-két gyermeket felkaroló programokból lehet nagyobb közösséget kovácsolni.
A teljes interjút a Magyar Idők online kiadványában olvashatja.
Fotó: Teknős Miklós, Magyar Idők
(Magyar Idők)
