Zsírégetés - nem csak tűzön
Nincs biztos recept, pulzusszám-intervallum a biztos fogyáshoz - töri le a lelkes amatőrök lelkesedését egy brit professzor. A fogyás a sporttal természetesen lehetséges, de a dolog összetettebb, mint elsőre a többség gondolná.
A sportolás divatszerű terjedésével a kutatók egyre többször igyekeznek felhívni a lelkes amatőrök figyelmét, hogy számtalan jól hangzó elmélet csupán legenda, vagy éppenséggel semmilyen tudományosan megalapozott tény nem támasztja alá. Ott vannak például azok az eszközök és táplálékkiegészítők, amelyek egy profi esetében a csúcsra járatáskor valóban növelik a teljesítményt, de egy hobbifutónál nagyjából annyi hasznuk van, mint a jó szónak és a bíztatásnak. Az Independent című brit lap a tavasz elérkeztével a nyári fürdőruha szezonra nagy hévvel sportolásba fogó emberek várakozásait töri le egy szempillantás alatt. Azt írják, a “zsírégető zóna” inkább tekinthető mítosznak, mint jól alkalmazható praktikának. Legalábbis nagy általánosságban nincs olyan ok-okozati összefüggés az emberi test működése és a sportolás között, mint mondjuk a futás és a pulzusszám emelkedése között.
De még mielőtt a lap cikkírója összetörné a fogyni vágyók lelkét, a terebélyesedésben érdekelt uraknak is üzen. Számtalan kutatás, cikk és szakértő hívta már fel rá a figyelmet, hogy a megnövelt fehérje-tartalmú ételek és italok fogyasztása nem feltétlenül eredményezi a muszklik nagyságának növekedését. Ráadásul a drága portékák sok esetben teljesen feleslegesek. Egyszerűen azért, mert egy amatőr számára nincs szükség a koncentrált és nagy mennyiségű fehérjére, az illető szervezete azt úgysem tudja feldolgozni és hasznosítani, pontosabban pár szelet sajttal is azonos eredmény érhető el. Ez utóbbi ráadásul jóval olcsóbb, és sokkal természetesebb táplálék.
A zsírégető zóna is létezik, pontosabban meghatározható a test működésének egy állapota, amikor a nyugalmi helyzetnél több zsírt használ fel a munkavégzés közben - idézi a lap a Skidmore College professzorát, Paul J. Acierot. A népszerű elképzelés szerint, aki a maximális pulzusszámának 55-70 százalékán edz huzamosabb ideig, annak szervezete a legtöbb zsírt használja fel. Ráadásul vannak elméletek, amelyek szerint ez a folyamat 36 órával az adott intenzitású sport után is folytatódik, a test “utóéget”. A professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi szervezet ennél bonyolultabban, és elsősorban a hatékonyság alapján működik. Vagyis feleslegesen nem használja fel a tartalékokat. A mozgás alatt a test zsírból és szénhidrátból energiát hoz létre, szakszerű nevén ATP-t, vagyis adenozin-trifoszfátot. A sejteknek ennek az előállításához oxigénre van szükségük. Ebből következik, hogy a közepes intenzitású sportolás segíti a folyamatot, mert a levegővételek egyenletesebbek, mélyebbek, vagyis több oxigén jut erre a feladatra, mintha valaki teljesen kicsavarva magát már levegő után kapkod. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyenkor égeti el a szervezet a legtöbb kalóriát. “A zsír felhasználása ugyan arányaiban nagyobb, azonban sokkal több kalóriát használunk fel, ha nagyobb intenzitású edzést folytatunk” - mondta professzor. Az “utóégetés” abból a szempontból mindenképpen létező dolog, hogy az ilyen közepes intenzitású mozgások után a szervezet anyagcseréje a következő 24 órában a szokásosnál aktívabb marad. Azonban akinek az a legvégső célja, hogy fogyjon, nem feltétlenül kell, hogy megelégedjen az adott zónás edzésekkel. Az erősebb intenzitás ugyanis több kalóriától szabadít meg, tehát érdemes - leginkább edzői útmutatás alapján - váltogatni a különböző intenzitású ciklusokat. Önmagában ugyanis - sajnos - nincs a fogyáshoz, kalória feldolgozáshoz és zsírégetéshez ideális pulzus-intervallum - hívta fel a figyelmet Paul J. Aciero professzor.
(csalad.hu)
