Milyen anya vagyok?
Lassacskán beindul az anyák napi szezon – emlékeztet Máthé Zsuzsa történész a Ficsak honlapján. Akinek kisebb gyermekei vannak, borítékolható, hogy több héten át lesz meghívottja ovis vagy iskolai ünnepségeknek, köszöntéseknek.
Hetek óta gyakorolják a kicsik a kiszabott versikéket és dalocskákat, az anyukák pedig odahaza előkeresik nekik a – még talán felvehető – nyárias ünneplő ruhát.
Ha az anyukák máskor nem is gondolnak rá, Anyák Napján nincs mese, az izzadt kezű, ruhájukat zavartan gyürködő gyermekek karéja mindenkit szembesít nagybetűs ANYA-mivoltával.
Itt van hát az alkalom az önvizsgálatra! Magára ismer valamelyik anya típusban?
A „szervező”
Mindent ellenőriz és felügyel. Szorosan beosztja gyermeke napirendjét: nyelvóra, edzés, leckeírás. Felnőttkorban is szívesen megmondja neki, kivel találkozzon, milyen párt válasszon. Sokszor csap át diktátorba: semmi sem elég jó neki.
A „tyúkanyó”
A széltől is óvná a gyermekét: kényezteti, babusgatja, állandóan aggodalmaskodik, retteg. Törődése nyomasztó, szeretete a saját érdekeit szolgálja. Hátterében sokszor az anya magányossága áll, amelynek feloldása a gyermek feladatává válik.
A „mártír”
Azt hangsúlyozza, hogy életének értelme a gyermek, akiért fel kell áldoznia magát: folyamatosan gürcöl és szenved. Látszólag mindent megtesz, de hihetetlen pusztítást végez. Áldozata önző és agresszív, folyamatosan manipulálja a gyermekét, ami bűntudatot, félelmet, elutasítást szül.
Az „anyaoroszlán”
Teljes mellszélességgel védi a gyermekét: rendet teremt a játszótéren, fellép a pedagógusokkal szemben, megmondja a véleményét gyermeke házastársának. Úgy gondolja, utódjának különleges elbánás jár. Megtámadja környezetét, ha az nem ismeri el gyermeke nagyszerűségét.
A „távolságtartó”
Képtelen kifejezni az érzelmeit, gyermeke folyton szeretethiányban szenved. Nem tanulja meg, hogyan lehet szeretni, és azt sem, milyen érzés szeretve lenni. Ide tartoznak a folyton dolgozó anyukák is, akik leginkább telefonon nevelik gyermeküket sivár érzelmi világban.
A „barátnő”
Jó fej, engedékeny, szívesen bulizik gyermekével, cigivel, alkohollal kínálja és a problémáival traktálja. Nem hagyja, hogy a gyermeke a kortársaival élje az életét, tiltakozik az életkora és szülői szerepe ellen.
Bár sok igazság van a leírt tipizálásban, tényleg léteznek a nyomasztó anya-tulajdonságok, de a valóság ennél azért mindig összetettebb. Mi, anyák ugyanis mind igyekszünk megütni a hetedik, az „elég jó anya” szintjét, aki felismeri, hogy a gyermekének mire van szüksége. Nincsenek túlzott elvárásai, nem akar mindent irányítani, szabadságot ad, de segít, ha szükség van rá. Távolságot is tart, de barátságos, s odafigyel, hogy a fent említett tulajdonságok egyike se domináljon.
Ja, és nem mellékesen, (elég) jól érzi magát a bőrében…
Az elég jó anya sosem eminens (mert hisz teljesítménye se nem elégséges, se nem jó), de talán a gyermekek is kibírják, míg felcseperednek és ő sem rokkan ebbe bele. Mi, az anyaság rögös útján csetlő-botló nők pedig nem kell, hogy megijedjünk, ha magunkra ismerünk egy-egy kategória kapcsán: lehet, hogy olykor mi is anyaoroszlánként, máskor talán hivatásunk mártírjaként viselkedünk: a lényeg az arányokban és a törekvésben van: ha már fel is adtuk a perfékcionizmusunkat és letettünk arról, hogy csillagos ötösre pályázzunk anyaságból, de sosem adjuk fel a reményt az „elég jó” cím elérésére.
A magam részéről már csak a sok gyötrődésért és igyekezetért is mindenképpen odatennék az osztályzatunk mellé egy „dicséretes” kitételt – legalább így, Anyák Napja táján…
(ficsakblog.hu)
