Nem kell annyira aggódni, ha kütyüzik a gyermek?
Feleslegesek a szülői félelmek a kijelzők előtt ülő gyermekek teljes elbutulásától, antiszociálissá válásától, eltávolodásától - állítja a fiatalok médiafogyasztási szokásait vizsgáló brit szakértő. Sőt, meglátása szerint megfelelő szülői hozzáállással még előnyére is válhat a fiataloknak a kütyühasználat.
Meghökkentő állításokkal járja a konferenciákat, szerepel a médiában a brit Sara DeWitt. A fiatalok médiafogyasztási szokásait vizsgáló szakember szerint a szülők kütyükkel szembeni félelmeinek jelentős része teljesen alaptalan, sőt, szöges ellentétben áll a valósággal. Kijelentései azonban - átfogóbban vizsgálva a helyzetet - már sokkal árnyaltabbnak tűnnek. Az Independent című lap sorra veszi, Sara DeWitt mivel nyugtatja a szülőket, pláne azután, hogy a felmérések szerint drámaian megnőtt az az idő, amit a gyermekek a kütyük (mobiltelefonok, tabletek, laptopok) monitorjai előtt töltenek.
Az első, és talán legsűrűbben hangoztatott félelme az aggódó szülőknek az, hogy a gyermekeket teljesen passzívvá teszi a digitális technika, mást sem csinálnak, mint bambán bámulják a képernyőt. A brit szakember szerint ez egyáltalán nem igaz, pontosabban közel sem jelenthető ki minden esetben. Vizsgálataiba egy olyan képernyő előtt zajló játékot vont be, amely a denevérekről szólt, és arra kérték benne a gyermekeket, hogy a monitor előtt - karjukat használva - játsszák el azt, hogy ők is denevérek. Ahogy csapkodtak képzeletbeli szárnyukkal, a képernyő egyik részén láthatták is magukat.
A szakértő azt tapasztalta, a játék végeztével, a képernyő kikapcsolása után is nagyon sok gyermek játszotta tovább a denevér szerepét, ráadásul sok dolgot meg is jegyeztek a filmben az állatokról elhangzott információk közül. Vagyis meglátása szerint - annak ellenére, hogy az alkalmazott interaktív foglalkozás egyedi volt - a fiatalok egyáltalán nem kapcsolják ki az agyukat, sőt, a példa azt mutatja, aktívak maradnak, használják a memóriájukat, és később képesek aktívan felidézni sok részletet.
Egy másik általános tévhit - állítja a brit szakember -, hogy a fiatalok tanulmányaira rossz hatással van a képernyő, illetve az azon végzett virtuális tevékenység. Sara DeWitt egy 80 óvodással végzett kutatásra hivatkozva azt állítja, ezen sem feltétlenül észszerű aggódni. A gyermekek egy matematikai alapokon nyugvó játékkal (Curious George) játszottak, majd matematikai feladatokat kellett megoldaniuk. A játékban elért eredményeiket elemezve elég pontosan meg tudták határozni, milyen pontszámmal zárulnak majd a fiatalok tesztjei. Vagyis - bár ez a játék nem tudományos vizsgálatokra volt kifejlesztve - arra jutottak, hogy a kognitív képességek mérhetők akár monitor előtt végzett játékokkal is, csökkentve a dolgozatok okozta stresszt, így pedig sokkal jobban meg tudnák határozni a fiatalok valódi tudását, mert képesek megfelelő mértékben használni szürkeállományukat monitor előtt ülve is.
A harmadik elképzelés, ami a szülőkben a kütyükről él, az kifejezetten hozzájuk kapcsolódik, vagyis úgy vélik, hogy a képernyő előtt eltöltött idővel egyenesen arányban nő a család két generációja közötti távolság, egyre fokozódik az elhidegülés, elvész a mindennapi kapcsolat. Sara DeWitt szerint ez a látszólagos probléma is leküzdhető, méghozzá azzal, ha a szülő a monitor előtt végzett tevékenységről kérdez, és kezdeményez csevegést. A tapasztalatok szerint a fiatalok nagyon szívesen osztják meg a digitális világban szerzett tapasztalataikat másokkal, köztük természetesen a szüleikkel is. A kérdésekből hamar beszélgetés alakul ki, amit ki lehet szépen lassan terjeszteni az élet más területeire is. Néhány alkalom után pedig máris közelebb kerül egymáshoz gyermek és szülő. A diskurzusok száma jelentősen megnövekedhet, mindkét irányból megnyílik, mert a felek között élő kommunikáció alakul ki, képesek lesznek egymással szót érteni.
(csalad.hu)
