Empátiára van szükség a felsőoktatásban
Az egyetem kiszórhatja a gyengébb diákokat, de Horváth Zita nem ennek a híve. A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár azt mondja, az oktatóknak empátiával kell a hallgatók felé fordulniuk, ha szükséges, akkor felzárkóztató kurzusokat kell tartaniuk, hogy csökkentsék a lemorzsolódást. A Magyar Időknek adott interjúban a bevezetendő ösztöndíjak mellett az oktatói béremelésről is beszélt, és kiemelte: a kormányzat fő célja, hogy a magyar egyetemek is versenyképesek legyenek a nemzetközi felsőoktatási piacon.
– Megújul a felsőoktatás. Mik a sarokkövek?
– Hosszú időn át várt az ágazat arra, hogy legyen egy koherens felsőoktatási stratégia, ami irányt szab, amihez a felsőoktatási intézmények viszonyulni tudnak, amihez a jövőképüket közép- és hosszú távon igazítani tudják. Megszületett a Fokozatváltás a felsőoktatásban 2014-ben, megújult és kiegészült egy cselekvési tervvel 2016-ban.
– Azt írják ebben, hogy robusztus, nehezen változó rendszer a magyar felsőoktatás.
– Az, hogy nehezen változó a rendszer, nem azt jelenti, hogy nem tud megújulni, hanem azt, hogy az eredmények nem azonnal látszódnak. Mondok egy példát. A duális rendszer a felsőoktatásban 2015-ben indult, még nem végzett senki, aki ilyen képzésben tanult, másrészt viszont igen jók a visszajelzések, növekvő hallgatói igény van rá, egyre több cég gondolja úgy, hogy bekapcsolódna. A magyar állam adókedvezménnyel honorálja a cégeknek a csatlakozást. Ráadásul ennek a képzésnek megvan a lehetősége, hogy a munkaerőpiac elvárásaihoz igazodó, rugalmas, gyakorlatorientált tudást adjon a hallgatóknak. Az eredménye viszont akkor fog látszódni, amikor kikerülnek a hallgatók a cégekhez, vagy ott maradnak, ahol a gyakorlatukat töltötték.
– Nemcsak a munkaerőpiac változik folyamatosan, hanem a diákok is. Van, ahol nagy a lemorzsolódás, sok egyetemi oktató panaszkodik, hogy kevesebbet tudnak az egyetemre kerülő diákok. Mit lehet tenni ellene?
– Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy azt mondom, bezzeg az én időmben minden sokkal szebb és jobb volt, még a diákok is okosabbak voltak. Semmivel nem fejletlenebb a szürkeállományuk, mint a korábbi generációknak volt, ugyanolyan érdeklődő és okos gyermekekből áll az új generáció, csak másként lehet felkelteni a figyelmüket. Kitárult a világ számukra az internet révén, millió helyről kapják az információkat. Másként kell őket megszólítani. És ne felejtsük el: általános és középiskolában az taníthat, akinek van pedagógusdiplomája, a felsőoktatásban ez nem előírás. Az, hogy valaki kiváló tudós, az egy egyetemen természetes elvárás, de ebből nem következik, hogy megfelelő pedagógiai felkészültséggel rendelkezik. Érdemes tehát pedagógiai módszertani továbbképzésekben gondolkodni.
– A tömegképzés kialakulásával is párhuzamba hozzák a lemorzsolódás mértékének növekedését.
– A tömegképzés kialakulása előtt a felsőoktatás maga volt a tehetséggondozás. Ahogy a felsőoktatás jobban kinyílt a fiatalok előtt, úgy bekerült az átlagos és a gyengébb tudású diák is; őket másként kell tanítani. A felsőoktatás azonban az elitoktatáshoz volt hozzászokva, és nehezen tud alkalmazkodni az új helyzethez. Az egyetem megteheti, hogy kiszórja a gyengébb képességű diákokat, de én nem vagyok ennek a híve. Az oktatóknak empátiával kell a hallgatók felé fordulniuk, ha szükséges, akkor felzárkóztató kurzusokat kell tartaniuk, hogy csökkentsék a lemorzsolódást. Ezt ma már egyre több intézmény megteszi, már csak a saját érdekében is.
– Gondolom, a lemorzsolódásban a diákoknak is van felelősségük.
– Egy átlagos középiskolást otthon a szülei kiszolgálnak, kap egy kész órarendet, problémáival az osztályfőnökéhez fordulhat, általában jól érzi magát az osztályközösségben, van, akinek még a padtársa sem változik éveken át. Békés körülmények között mozog a saját komfortzónájában. Majd jön az egyetem, sok diák másik városba kerül, már nincsen osztályközösség, az órarendjét magának kell összeállítania. Nyilván ehhez kap segítséget, de az egyetemi életmód sokkal nagyobb önállóságot igényel, a hallgató magának osztja be az idejét, és ha valaki nem eléggé szorgalmas, az utolsó pillanatra hagyja a tanulás jelentős részét, akkor nagy az esélye, hogy lemorzsolódik. De persze van olyan is, aki menet közben jön rá, hogy más pályát kellett volna választania. Ilyen esetekben nem biztos, hogy a lemorzsolódó hallgató végképp elvész a felsőoktatás számára, de az adott képzést otthagyja.
– A hallgatói önkormányzatok keveslik az ösztöndíjakat. A kormányzat mit gondol erről a fajta tanulói ösztönzésről?
– Összességében ami most van, az nem rossz. A kritika, ami a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájától érkezett, az, hogy a hallgatói juttatások rendszere összességében generálisan 2007 óta nem változott. Ez önmagában igaz, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy csomó olyan ösztöndíjat bevezettünk, amelyek korábban nem voltak. Tehát mégiscsak változott az ösztöndíjak rendszere. Vannak teljesítményalapú, rászorultsági, kiválósági, mobilitási és speciális ösztöndíjak.
– A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete révén sok kritika éri a felsőoktatási béremelést. Mit gondol erről?
– Tizenöt százalékos fizetésemelés történt 2016 elején. Ehhez járult 2017 szeptemberétől egy újabb ötszázalékos, és most januárban lesz még egy ötszázalékos béremelés. Ez összesen 25 százalék, de mivel a plusz öt százalék a 20-ra épül, ténylegesen 27 százalékos béremelésről beszélünk. Nyilván lehetne sokkal több, de most a költségvetés ezt engedte meg. Szeretnénk, ha mind az oktatói, mind a nem oktatói bérek növekednének, nyilván így is lesz. De a szakszervezetek akkor lennének korrektek, ha nem tekintenének el attól a ténytől, hogy a felsőoktatási intézmények nagyon nagy mennyiségben jutottak és jutnak hozzá európai uniós forrásokhoz. A fenntartó abba nem szól bele, hogy intézményen belül hogyan történik ezeknek a szétosztása, de az biztos, hogy az egyetemi oktatók, tanárok nagyobb részének jelentősen megnöveli a keresetét. Nem korrekt úgy tenni, mintha ezek a pénzek nem lennének ott az egyetemek számláján. Amúgy összesen több mint 130 milliárd forintról beszélünk, csak az Emberierőforrás-fejlesztési operatív programos pályázatokból.
– Mi az, amit kiemelne a felsőoktatás megújítása kapcsán?
– Az egyetemek infrastruktúrájának megújulására nagyon sok uniós pénz van, amelyhez a kormányzati büdzsé is nagyban hozzájárul. A kancellári rendszer bevezetése révén sikerült egy szigorúbb költségvetési szemléletet megvalósítani, és nem elhanyagolható tény, hogy megszűnt az egyetemek eladósodása. Sok teendő van még, de temérdek projekt és kutatás indul be, az egyetemeken egyre inkább felpezsdül az élet, sikerült az ágazat és a kormányzat között jó párbeszédet kialakítani; azok az egyetemek pedig, amelyek kimagasló eredményeket tudnak felmutatni, azért, hogy még jobbak legyenek, kiválósági támogatást kapnak a kormánytól. A fő cél ugyanis az, hogy a magyar egyetemek is versenyképesek legyenek a nemzetközi felsőoktatási piacon. A kormány konkrét intézkedésekkel bizonyítja elkötelezettségét ezen a téren.
(Magyar Idők)
