"Amerre járok, az élmény alapú oktatást képviselem"
Amerre járok, képviselem az élmény alapú oktatást, mert hiszem, hogy az a jó, ha a gyermek kérdez és nem a tanár – mondja Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája (FSZI) alapítója. Számomra ez misszió, közösségi élmény, elhívás, motiváció, értékképző, szenvedély, szabadság és életigenlés egyszerre – teszi hozzá Vargacz Alexandra, az FSZI társvezetője. A Felelős Szülők Iskolája két vezetőjének páros interjúja.
Lisa, mi volt a célod a Felelős Szülők Iskolája (FSZI) nyolc évvel ezelőtti alapításával? Elérted?
Tibenszky Moni Lisa (Lisa): Épp annyi éves a kezdeményezés, mint a fiam, hisz valójában az ő születése és az ott kialakult nehéz élethelyzet hozta meg ezt a fajta veszteség feldolgozást. A Honvédkórházban szültem, ahol egy vércsoport összeférhetetlenség miatt a fiam bekerült a koraszülöttosztályra, ahol ápolták, gyógyították. Két hét rettegés, de sikerült. Ekkor kereteződött át az életem. Megtanultam sorrendet tenni, tanultam alázatot, harcolni egy kisgyermek életéért, elfogadni szakmai és emberi segítséget az orvosoktól, ápolóktól, sortárs édesanyáktól. A kezdeti ijedtség és a bent töltött idő rádöbbentett arra, hogy a szülővé válás folyamata kicsit sem egyszerű, de tanulható folyamat. Az odafordulás, a sorsközösség vállalása volt a legfontosabb, ami a mamákat összekapcsolta. A kezdeti traumán túljutva elkezdtem cikkeket írni, saját és más szülői kérdések alapján felkeresni szakértőket. Az első előadásunkra Ranschburg tanár úr is eljött. Akkor már menthetetlenül felkerült a pont az i-re, hiszen közösség, baráti „szövetség” alakult, ami azóta kiteljesedett: a gyermeknevelés főbb kérdéseire örömmel keressük együtt a válaszokat immár közel húsz szakértővel, önkéntessel és több ezer családdal.
Szandi, te mikor csatlakoztál? És miért? Hiszen te még nem vagy szülő…
Vargacz Alexandra (Szandi): Lisával majdnem az FSZI alapítása óta ismerjük egymást, így szinte a kezdetektől tudtam segíteni a rendezvényeken és egy-egy projektet körülölelő különböző feladatokban. Persze, akkor, közel nyolc évvel ezelőtt, én még zöldfülű nappali tagozatos egyetemista voltam (nevet), de már akkor éreztem, hogy ezzel még feladatom lesz, amihez első perctől megkaptam a bizalmat. Ahogy telt az idő és egyre többet dolgoztunk együtt, kialakult közöttünk egy olyan szakmai és emberi kémia, valamint egy olyan mély barátság, ami egyértelművé tette, hogy ez bizony hosszú távra szól. Úgy hozta az élet, hogy 2015 decemberében vezetőként is csatlakoztam, azóta ketten visszük Lisával az FSZI közösségét. Minden kérdésben konzultálunk a végső döntés előtt, ami pedig a feladatok leosztását illeti, a vezérelv az, hogy Lisáé a stratégia és a kommunikáció, enyém pedig az operatív és az online marketing, de az is előfordul mindkettőnk részéről, hogy egy-egy szívünkhöz közelálló projektet, rendezvényt teljes egészében magunkra vállalunk. Nekem saját gyerkőcöm ugyan még nincs, azonban igazi nagycsaládban nőttem fel, három fiatalabb testvérrel, akiktől és a szüleimtől rengeteg értéket kaptam, amiket igyekszem is továbbadni. Középiskolás korom óta pedig több száz gyermekrendezvényen voltam animátor, innen az elhívás. Ha pedig az ember gyermekekkel foglakozhat, a mozgás, az érzékenyítés, a játékos fejlesztés által nevelhet, akkor az könnyen a missziójává válik, amelynek a megvalósításán egész életében dolgozni szeretne. Számomra az FSZI misszió, közösségi élmény, elhívás, motiváció, értékképző, szenvedély, szabadság és életigenlés egyszerre.
Mely programjaitokat tartjátok a legfontosabbak? Melyek állnak legközelebb a szívetekhez, melyekre vagytok a legbüszkébbek?
Szandi: Huh, nehéz választani, én mindegyiket szeretem, és igazán szerencsésnek tartom magunkat, hogy olyasmivel foglalkozhatunk nap, mint nap, amiben kiteljesedünk, mindemellett értéket is képvisel. Ha viszont muszáj egyet kiemelni, akkor nem tudok kibújni a bőrömből: az első diplomám a Testnevelési Egyetemen szereztem, így a lelkemben minden különleges helyre kerül, ami a sporttal kapcsolatos. Ezért a szívemhez legközelebb a Tóparti Futóparti Családi- és Gyerekfutás áll, amelyet három éve folyamatosan megszervezünk minden áprilisban a Velencei-tó partján. A több hónapnyi szervezés legnagyobb eredménye pedig hatszáz mosolygós és csillogó szempár, éremmel a nyakban és a lelkükben egy olyan sportélménnyel, ami az élet egyéb területein is segít nekik építkezni, a különböző akadályokat könnyebben venni.
Lisa: Én legalább hármat említek meg. A Rögtönzött Szülői Értekezlet és a Mozaik Múzeumtúra számomra kiemelt jelentőségű, ahogy a Da Vinci Learning TV csatornával való együttműködésünk is. Mindegyikre nagyon büszke vagyok és mindegyikről egyenként rengeteget tudnék mesélni…
Milyen más szervezés alatt álló terveitek és távolabbi vágyaitok vannak még?
Szandi: Szerencsére ezekből sosincs hiány és olyan személyiségtípusok vagyunk, akiket az újabb és újabb kihívások inspirálnak, folyamatosan egy magasabb motivációs szinten tartanak. Az én fejemben a szakértői csapat bővítése, és ezáltal az előadások témáinak kitágítása motoszkál, valamint van három-négy olyan tematikus naphoz vagy időszakhoz aktuálisan kapcsolódó rendezvényötletünk a fiókban, amelyeket nagyon szeretnénk megvalósítani, azonban ezekről ebben a pillanatban még nem rántanám le a leplet. Annyit azonban elárulhatunk, hogy ezek nagyban segítik majd a szülőket gyermekükkel kapcsolatos döntési helyzetek megoldásában, egy széles spektrumú informálódásban és szemléletformálásban, illetve van olyan koncepciónk is, amely érzékenyítő programként állná meg a helyét.
Lisa: Egy, az apáknak szóló családbarát programsorozatra készülünk tavasszal, mindenképp szeretnénk fórumot szervezni a védőnők, egészségügyi szakemberek és családok számára, tervben van több kamaszokkal foglalkozó előadásunk is, és természetesen továbbra is élen járunk majd az élménypedagógiai programok népszerűsítésében, szervezésében is.
