A minikönyvtáraké a jövő?
Manapság, amikor szinte mindenki kezében ott van a mobiltelefon, a tablet, esetleg valamilyen e-book, és a netről, a felhőből és innen-onnan töltjük le a könyveket, felmerülhet a kérdés, minek egyáltalán a könyvtár. Pedig a könyvtár jó és kell, pláne akkor, ha képes megújulni is.
Még 2009-ben történt, hogy egy bizonyos Todd H. Bol gondolt egyet, és elindította a Little Free Library, azaz Kis Ingyenkönyvtár nevű mozgalmat. A cél az volt, hogy megszerettesse a (könyv)olvasást az emberekkel, közösséget építsen, és fejlessze a kreativitást.
Ezek a (tényleg mini) könyvtárak viharos gyorsasággal terjedtek, ráadásul az olyan környékekre is eljuttatták a könyveket, ahol az embereknek nincs pénzük arra, hogy ilyesmire költsenek.
Ma már az Egyesült Államok 50 államában, és szerte a világon 70 országban mintegy 50 ezer bejegyzett Kis Ingyenkönyvtár van. Az nem meglepő, hogy olyan országokban terjedt el, mint Kanada, Mexikó, Brazília, vagy egész sok európai állam, de emellett van ilyen könyvtár Pakisztánban, Katarban, Ghánában, Szudánban, Indiában, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken, Kínában és még hosszan sorolhatnánk.
Mindez önmagában is nagy eredmény, pláne az, ha figyelembe vesszük, hogy az alapítók eredeti célja az volt, hogy 2150 ilyen kiskönyvtár jöjjön létre, mert ezzel meghaladták volna a nagy könyvtáralapító mágnás, Andrew Carnegie teljesítményét.
Az elv nagyon egyszerű: bárki elvihet egy könyvet magával, ha cserébe betesz egy másikat ezekbe a jellemzően útmenti, vagy látogatottabb helyeken lévő kis odúkba.
Ami a legjobb (az ingyenes könyvcsereberén túl, természetesen) az az, hogy minden egyes ilyen minikönyvtár tulajdonképpen tükrözi azt a környéket, ahol elhelyezték.
Szóval nagyszerű kezdeményezésről van szó, ami nem csak az olvasást szeretteti meg az emberekkel, de közösséget is épít, mindemellett kicsit visszaadja az ember hitét abban, hogy van még kultúra és érdemes kezdeményezni értékes dolgokat is.
(Család.hu)
