„Anyósom olyan, mint egy jó napilap” – páros interjú az Anyós-suli megalkotóival
Mi a feladata az anyósnak? Mikor van túl közel, és mikor ad túl keveset magából a fiataloknak? Hogyan tarthatja egyben a családot úgy, hogy mindenki jól érezze magát? Ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az ősszel újra induló Anyós-suli tréning. Az alkalmakat vezető Süttő Márta és Szikora Ildikó szakembereket a Családháló kérdezte a családon belüli szerepekről, határokról, nehézségekről és arról, hogyan tud az Anyós suli tréning támpontot nyújtani azoknak, akik szeretnének még jobb anyóssá válni.
„Anyósom olyan, mint egy jó napilap. Hogyhogy? Naponta megjelenik, és minden pletykát közöl.” Sokan folytathatnánk a csípős hangvételű anyósviccek sorát, ám arra ritkábban gondolunk, hogy anyósunk a számunkra érthetetlen vagy akár bosszantó emberen kívül hús-vér nő, érett asszony, aki ugyanolyan érző lélek, mint bárki más. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy az anyósok olyan asszonyok, akik tanulva a megélt évtizedeikből keresik az élet második felének szépségeit, kihívásait és egyensúlyát.
Mi indított titeket arra, hogy belevágjatok egy ilyen általánosan kényesnek tartott téma dramatikus feldolgozásába?
Süttő Márta (Márti): A férjemmel részt vettünk fiatalok jegyes oktatásában. A házasság előtt álló párok körében tapasztaltuk, hogy óriási szükség egy olyan fórumra, ahol az anyós szerep van a fókuszban. Így megkerestem Ildit, és ketten együtt kidolgoztuk a téma csoportos feldolgozásának alapjait. Az elmúlt félévben indított csoportból több asszonytól is kaptunk visszajelzést kisebb-nagyobb pozitív változásokról. Ez már elég indíték számunkra, hogy folytassuk a megkezdett munkát.
Szikora Ildikó (Ildi): Engem a saját élményeim indítottak el ezen az úton. Nagyon nehéznek éltem meg annak idején a saját anyósommal való kapcsolatomat. Jó pár év után rájöttem, hogy őt nem tudom megváltoztatni, tehát a legtöbb amit tehetek, hogy elfogadom úgy, ahogy van. Ez beletelt harminc évbe. Viszont onnantól kezdve, hogy el tudtam fogadni, nagyon sokat változott és érett a kapcsolatunk.
Mit jelent a családi rendszerben a másik ember elfogadása?
Ildi: Csak akkor tudom a másikat elfogadni, ha megértem a működését, indítékait, motivációit. Ha ez sikerül, akkor sokkal könnyebb a belső munka a jól működő viszony érdekében.
Hogyan tud segíteni a jól működő anyós-meny viszony kialakításában az általatok megalkotott tréning?
Márti: Nagyon sok kapaszkodót ad a kapcsolati nehézségeink orvoslásában az úgynevezett belső munka. Ha például a tréningen sikerül valamelyest átformálnunk az anyósunkról alkotott képet, azt a valós találkozás alkalmával ő is megérzi. A csoportjainkban gyakorlatban foglalkozunk az aktuálisan felmerülő nehéz helyzetekkel, megterhelő konfliktusokkal, melyeknek aztán a hétköznapi életben mutatkozik meg a hozadéka.
Ildi: A tágabb családunkban azt tapasztalom, hogy az összes közül ez a legnehezebb viszony. Elképzelhető, hogy ennek hátterében az áll, hogy az anya-fia kapcsolat is teljesen más, mint például az anya-lánya viszony. Mikor én anyóssá váltam, próbáltam minél jobban szeretni, elfogadni a menyeimet. Ez persze senkinek sem egyszerű feladat. Ettől függetlenül vannak olyan témák, amelyekről én másképp gondolkodom, de nem szólok bele. Ez már a fiatalok élete, harca.
Az interjú folytatódik a Családhálón.
(csalad.hu)
(Fotó: Családháló)
