Változó apai szerepek – vagy mégsem?
Az utóbbi években, évtizedekben alaposan átalakult mindaz, amit az apaságról, az apai szerepről gondolunk. A férfiak egyre nagyobb arányban veszik ki a részüket az otthoni munkából és egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyermeknevelésre is. Van azonban egy olyan terület, ahol még mindig lenne mit tenni, ez pedig a gyermekgondozási szabadság kérdése. Pedig a kulturális változások már beindultak.
Az apaság természete változásban van. Régen a kenyérkereset kizárólag az apa feladata volt, mostanában azonban, ahogy egyre több anyának vannak karrierálmai, egyre több apa is szeretne aktívabban részt venni a gyermeknevelésben.
Gennaro Folino is közéjük tartozik. Kevesebbet dolgozik a munkahelyén és ő gondoskodik többet a gyermekről, hogy támogassa a feleségét, aki visszament a munkahelyére.
„Néhány éve elvesztettem az édesapámat. Nem töltöttem vele sok időt a gyermekkoromban, mert minden nap sokáig dolgozott a gyárban és én nem akarom ugyanezt tenni a fiammal, Juliannal.” – mondta az ausztrál férfi.
Gennaro Folino azok közé a szerencsések közé tartozik, akiknek a munkahelye biztosította a fizetett apasági szabadságot és azt is biztosra vehette, hogy ez nem fogja negatívan befolyásolni a karrierjét. De nem minden ausztrál apának adatik meg ez a lehetőség.
Otthon maradjon-e az apa?
A Workplace Gender Equality Agency adatai szerint a nem állami szektorban a legalább 100 főt foglalkoztató cégek csak mintegy fele ajánl a dolgozóinak fizetett szabadságot a gyermeknevelés támogatására, és az adatok szerint ezt is túlnyomó részben a női alkalmazottak veszik igénybe.
Ha a gyermek első életévében a gyermekgondozási szabadság elérhető a férfiak számára is, az megteremti a lehetőségét annak, hogy a munkába visszatérő anya helyett a gyermek teljes gondozását az apa lássa el. Ebben a helyzetben mindenki nyer.
De a munkaadók beszámolója szerint sok férfi vonakodik ezt a lehetőséget igénybe venni. Ugyanez a helyzet a rugalmas munkaidő intézményével is, ami egy másik fontos eleme annak, hogy az apákat a gyermekek nevelésében való részvételre buzdítsuk.
A vizsgált cégek kétharmada ajánl rugalmas munkakörülményeket, mégis leginkább a nők veszik ezt igénybe.
Miért nem élnek ezekkel a lehetőségekkel a férfiak?
Az egyik oka a munkahelyi nemi előítéletek megléte, ami a nőket érinti ugyan elsősorban, de a gyermekes férfiakat is sújtja. Egy korábbi kutatás szerint a gyesre menő férfiak 27 százaléka számolt be arról, hogy diszkrimináció érte, mikor visszatért a munkahelyére.
A férfiakat könnyebben elutasítják akkor is, amikor rugalmas munkakörülményekért folyamodnak, és könnyen elkönyvelik, hogy nem eléggé elkötelezettek a szakmájuk iránt.
Andrew Jamieson példája cáfolja ezeket az előítéleteket. Mielőtt az idősgondozásban kezdett el dolgozni, maga is osztotta a társdalomban mélyen gyökerező beidegződéseket a férfiszerepről.
„Teljes munkaidős kenyérkereső voltam, és a gyermeknevelés legnagyobb részét a feleségemre hagytam, aki tanár. Meg voltam róla győződve, hogy vagy sikeres leszek a karrieremben, vagy a rugalmas munkaidőt választom. A kettő együtt nem megy” – emlékezett vissza.
Aztán mégis két hét extra szabadságot vásárolt magának minden évben, és arra használta az időt, hogy megossza a gyermekgondozás terheit a feleségével. Mára teljesen másként gondolkozik az apa, a férj és a szakember szerepekről a saját életében is. Úgy gondolja, a karrier és a rugalmas munkakörülmények igenis összeegyeztethetők.
A társadalmi egyenlőség igényének megjelenése a munka világában egyre több munkaadót ösztönöz arra, hogy a férfiak számára is bevezesse a fizetett gyermekgondozási szabadságot és a rugalmas munkavégzés lehetőségét. De a teljes sikerhez az emberek gondolkodásán és a munkahelyi kultúrán is van még mit változtatni.
(Család.hu)
