A magányosság milliókba kerül
Egyre nagyobb problémát jelent az idős emberek teljes magukra maradása: a társadalom és az ellátórendszer számára egyaránt. A nyugati elöregedő társadalmakban nagyon sokan maradnak egyedül pontosan abban az életciklusban, amikor a korábbinál is nagyobb odafigyelésre és törődésre lenne szükségük. A kialakult helyzet nem csak szomorú, de nagyon drága is.
A nyugati társadalmak még mindig tabuként tekintenek az elmagányosodásra - állapítja meg a BBC összeállításában Deborah Moggach írónő, aki szerint ezzel csak súlyosbítjuk az egyébként is elég tragikus helyzetet. Az Egyesült Királyságban több mint másfélmillió idős ember él magányosan, miközben egyre nagyobb törődésre és figyelemre lenne szüksége. De nem csak a szigetországban, az unió legtöbb államában gond a társadalom elöregedése, az időskori egyedüllét. A neves London School of Economics éppen ezért az elmagányosodás nemzetgazdasági terheit vizsgálta meg. A kutatók arra jutottak, hogy egy magára maradó ember egy évtized alatt nagyjából 6000 font, több mint kétmillió forint többletkiadást jelent a nemzetgazdaság számára, azokhoz képest, akiknek van segítségük. Az összeg sok más mellett az egészségügyi, szociális és egyéb extra kiadásokat foglalja magában. A számítás szerint azonban a helyzet kezelésére fordított minden egyes font három font megtakarítást eredményez - vagyis triplán megtérül. Az érintettek legnagyobb gondja mégsem az, hogy nincs, aki segítsen nekik a legalapvetőbb helyzetekben, mint mondjuk a gyógyszer kiváltása, az ablakok lemosása vagy a hivatali ügyintézés. A társaság hiányzik leginkább, a magány pedig csak nehezebbé, rosszabbá teszi az érintettek életminőségét, és így egészségét is.
A 76 esztendős June, aki özvegyként él az angliai Peterboroughban, arról beszélt a BBC-nek, hogy hiába próbál teljes életet élni, a legjobb barátja a tabletje, amiről sokszor indít videótelefon-hívásokat. Ez azonban egyáltalán nem elégíti ki szociális igényeit. Mint mondta, az idősek elmagányosodását csak tovább növeli sok kényelmi intézkedés, ami a fiatalok számára kifejezetten üdvözlendő, ám nekik felér egy újabb csapással. Példaként az önkiszolgáló pénztárakat említette. Sok idős embernek ugyanis az egyetlen kapcsolódási pontja a világgal a bevásárlás, illetve az a pár perc, amikor sorra kerülve szót válthat az eladóval. Az automata kasszáknál ez is megszűnik, hasonlóan a posták eltűnésével, a szolgáltatás elektronizálásával, átalakulásával. June heti egyszer teadélutánt szervez régi ismerőseinek, azonban ez sem hoz jelentős változást az életében, sokszor úgy érzi, ezek a vasárnapok a hét legmagányosabb napjai. “A magány érzését nagyon nehéz szavakba önteni” - mondta az özvegy, aki szerint különösen akkor tud nehezen beszélni helyzetéről, amikor mondjuk a családtagjaival, vagy a szomszédaival elegyedik szóba. Vannak, akik napokig, vagy akár hetekig nem tudnak senkivel sem szót váltani, egyszerűen csak otthon ülnek, jobb esetben a televízió előtt.
Deborah Moggach írónő szerint a magányosságról és az ellene megtehető lépésekről végre beszélni kellene, pontosan úgy, ahogy a pénzről, a halálról vagy a szexről. A technológia egyértelműen erősíti a folyamatot - mondta.
A teljes elmagányosodás ellen gyűjtött össze tippeket, és osztotta azokat meg a többi időssel Derek Taylor. A 90 esztendős férfi a BBC-nek azt mondta, miután elvesztette testvérét és párját, nagyon magányos lett. Ezért döntött úgy, hogy tesz a kialakult helyzet ellen: többet kell használni a telefont, szóba kell állni a szomszédokkal, és érdemes rendszeresen összehívni a barátokat, ismerősöket egy-egy kávéra, teára mondjuk egy cukrászdába - magyarázta a praktikákat férfi. Sokat segíthet a család is, a gyermekek, unokák, majd dédunokák meglepetésszerű betoppanásai, látogatásai is erősítik az idősekben az érzést, hogy nincsenek egyedül, fontosak a világ, illetve szeretteik számára.
(csalad.hu)
