Játék, ami nem játék!
Mit tenne, ha a gyógyszere kiváltása kockára tenné családja élelmiszer szükségletének biztosítását? Ilyen és ehhez hasonló nehéz döntések sorozata a Szociopoly játék, melyen keresztül érzékelhetjük, milyen drámai nehézségekkel küzdenek a mélyszegénységben élők.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház (CSEÖH) a játékos szemléletformálással igyekszik segíteni a társadalmi szolidaritást. Az intézmény irodavezetőjével, Hiripi Edinával beszélgettünk.
A héten különleges rendezvényt tartottak. Kiknek, milyen céllal hirdették meg az összejövetelt?
Valóban, egy nem mindennapi, játékos képzésre invitáltuk a megyében dolgozó szakembereket. A célunk az volt, hogy a mélyszegénységben élők irányába érzékenyítsük mindazokat, akik a játékba bekapcsolódtak. A tapasztalati tanulást szolgálta az alkalom, melynek során a szociális ellátórendszer különböző területein dolgozó szakembereknek igyekeztünk tapasztalatokat nyújtani, azon emberek problémáival kapcsolatban, akikkel nap, mint nap találkoznak munkájuk során. Az érzékenyítés mellett a résztvevők maguk is alkalmassá váltak arra, hogy a későbbiekben "játékmesterként" levezessenek egy ilyen tanulási folyamatot.
Milyen játékról van szó?
A Szociopoly évek óta létező társasjáték, melynek kidolgozója Bass László, szociológus. A háromórás játék során egyébként ő is velünk tartott és gondolatébresztő útmutatásokkal szolgált a témával kapcsolatban. A Szociopoly lényege, hogy mélyszegénységben élő családok egy átlagos hónapját követi végig, a játékosoknak az ő jövedelmükkel kell valahogy túlélniük a hónapot. A társasjáték megalkotója ügyelt arra, hogy a bevételek és a kiadások összege megfeleljen a valóságos mértéknek.
A Szociopoly egy képzeletbeli észak-magyarországi kistelepülésen játszódik. Mennyien élnek mélyszegénységben az Önök megyéjében?
Nem tudok pontos számot mondani, de az biztos, hogy errefelé a közgondolkodásban erősen jelen van a téma. Fogalmi zavarok is vannak a fejekben, sokszor a romákkal azonosítják a kérdést, ami pedig nem feltétlen igaz. A mélyszegénység egy örökös hiányállapot, olyan anyagi helyzet, amelyben mindig több a kiadás, mint a bevétel - és természetesen itt csak az alapvető, legszükségesebb kiadásokkal számolunk úgy, mint az étkezés, az orvosi kiadások, a lakhatás költségei.
A Gazdálkodj okosan! társasjáték gyermekkorunkban egy olyan társadalom modelljét közvetítette, ahol mindenki gyarapodhat, előbb vagy utóbb lakáshoz jut, azt berendezheti, sőt megtakarításai is lehetnek. A Szociopoly nem ezt az utat járja... Ez lenne a klasszikus játék reality változata?
A játék valóban reális, a mélyszegénységben élők egzisztenciális kihívásai az ő valóságukat tükrözik és ez bizony nem sok reménnyel kecsegtet a kritikus társadalmi helyzetből való kilábalásra. Olyan dilemmákkal szembesülhetünk a játék során, mint például az az élethelyzet, hogy a családban az egyik gyermeknek szemüvegre van szüksége, de ennek költségei csak a havi kosztpénzből fedezhetőek. Mit tegyenek a szülők: újabb mínuszba kerüljenek vagy hagyják a gyermek szemét tovább romlani? Aki nincs hasonló élethelyzetben, el sem tudja képzelni, milyen súlyos döntéseket kell napról napra meghozni, hogy túléljenek ezek a perifériára szorult családok.
Komoly erkölcsi dilemmák előtt is találhatja magát, aki beszáll a játékba. Ez pedig óhatatlanul átvezet a szegénység és a törvényen kívülre kerülés összefüggéseihez…
Sajnos ez is a realitás része. A játékban megjelennek azok a döntéshelyzetek is, amikor megszeghetők a társadalmi és jogi normák, dönthet úgy valaki, hogy a talált aranygyűrűt fél áron uzsorásnak adja el, vagy ha esetleg nem teszi, talán a nyakán marad, mert nincs kinek értékesíteni. Súlyos erkölcsi kérdések merülnek fel a feketemunka vállalásától a megvesztegetés lehetőségéig, amelyekre bizony nehéz jó válaszokat találni. Az azonban mindenképp termékeny állapot, ha nemcsak ítélkezünk, hanem gondolkozunk és megpróbáljuk önmagunkat is megmérni, mi vajon mikor, hogyan döntenénk. Ezek a megrázó élmények segíthetnek a közvetlen környezetünkben élő nehéz sorsú családok helyzetének megértésében, de általa akár önkénteskedésre, segítő szolgálatra is elhívást kaphat valaki, és persze alkalmat teremthet arra is, hogy átgondoljuk a társadalmi felelősségvállalás kérdéseit. Ezekben a hosszútávú hatásokban látom én a Szociopoly legfontosabb küldetését, és jó szívvel biztatok minden közösséget arra, hogy szenteljenek időt egy ilyen játékos merítkezésre a valóságban.
Hogyan képzeljük el a játékot vizuálisan?
Egy klasszikus társasjátékot képzeljünk el, bábukkal, játékpénzzel, utasításai kártyákkal. Van asztali verziója és nagyobb közösségek számára is könnyen használható, „óriás” változata is, ahol egy nagy molinót ülnek körbe a résztvevők.
Mi a további tervük a Szociopolyval?
Egyfelől bízunk abban, hogy a képzésünkön megjelentek maguk is továbbadják majd az itt megszerzett ismereteket és saját működési területükön megismertetik a játékot, másfelől mi, mint megyei CSEÖH mindenképpen elvisszük a játékot a fiatal generációkhoz, a gimnazista korosztály számára tartunk majd alkalmakat.
Van kiút a játékban a szegénységből? Nem sugallja a Szociopoly a perspektíva-nélküliséget?
A játék nem tud valós alternatívát felmutatni, nem jelenik meg igazi perspektíva – ahogy legtöbbször az élet sem ad ilyen lehetőséget. De nem is lehet célja egy érzékenyítő játéknak, hogy megoldást kínáljon egy olyan volumenű, minden társadalmat feszítő kérdésre, mint a mélyszegénység jelensége. Ugyanakkor a játékot követő közös gondolkodás teret adhat az erről való gyümölcsöző gondolkodásnak.
Miért szükséges a társadalom érzékenyítése? Nem vagyunk megértőek a szegénységgel szemben?
Mi véletlenül sem ítélkezünk a társadalmon, de mindig van hová fejlődni. A feladatunk pedig egyértelmű: azoknak a társadalmi csoportoknak a védelme és képviselete, amelyek hátrányos helyzetük miatt jóval kevésbé képesek az érdekeiket érvényesíteni, mint más, szerencsésebb helyzetben élő embertársaik. A mélyszegénységben élők irányába való nyitás egyébként számunkra is új terület, a fogyatékossággal élők, az idősek, a nők képviselete mellett kezdtünk el nyitni ebbe az irányba is.
Mi a tapasztalatuk, mennyire segítenek a magyar emberek, és mit tehetne még a jószándékú polgár?
Alapvetően jó tapasztalataink vannak, az emberek segítőkészek és megértéssel tekintenek a nehéz helyzetben lévő embertársaikra. A hátrányos helyzetű csoportokkal kapcsolatban meglepően sok ismerettel rendelkeznek már a fiatalok is, ugyanakkor a tapasztalati tudás legtöbbször hiányzik. Ezért is érdemes strukturálni az ismereteket. Ebben nyújthat hathatós segítséget a Szociopoly. Ha ugyanis a jószándék tudással párosul, sokkal hatékonyabban lehet segíteni és ezen a ponton van kiemelt felelősségünk nekünk, a rosszabb esélyekkel indulókat felkaroló esélyházaknak.
(csalad.hu)
