Nem lehetsz tökéletes - de nem is kell
Ki ne szeretne tökéletes lenni? Mi több: ki ne szeretne tökéletes szülő lenni – még akkor is, ha tudja, ez a cél elérhetetlen? De ha tökéletesek nem is, „elég jók” azért lehetünk, és ez sem csekélység.
A probléma egyik része ott van, hogy a tökéletesség nem csak unalmas, de rendkívül fárasztó is tud lenni, nem csak az alanynak, de a környezetének is.
Ebben a témakörben jó szívvel ajánljuk Nick Hornby Hogy legyünk jók? című regényét, melynek főszereplője egy sokszor morcos, dühös apa, aki találkozik egy „hitgyógyítóval”, DJ JóHírrel, és az ő hatására egy csapásra megváltozik – olyan jó (olyan idegesítően jó) ember lesz belőle, hogy az egyébként korábban gyakran panaszkodó és dühös felesége már visszasírja „régi” férjét.
Szóval a tökéletességgel érdemes csínján bánni, miként azzal is, ha az ember szülőként szeretne megfelelni valamilyen maga elé állított eszményképnek. Ilyen esetekben ugyanis a bukás gyakorlatilag garantált.
Ezt tapasztalta meg a Scarrymommy szerzője, Jess Johnston is, aki négygyermekes anyukaként jött rá arra, hogy a „guruságról” alkotott elképzeléseiből semmi sem valósul majd meg.
Leírja viszont a 10, 8, 6 és 3 éves gyermekeivel vívott hétköznapi küzdelmeit, melyekből magunkra ismerhetünk. Hiszen ki ne élte volna át, ahogyan gyermeke óráknak tűnő percekig rágcsálja ugyanazt a falatot, mert nem hagyjuk, hogy kiköpje, ő viszont csakazértsem nyeli le.
Vagy ki ne érezte volna úgy, hogy a délután szinte biztosan nem ér véget, az esti lefekvés ideje soha nem jön el?
Mindezek ellenére ki ne olvasott volna már esti mesét félálomban, úgy, hogy rászól a gyereke, hogy már össze-vissza beszél? És ki ragaszkodna a legjobban az esti mesék szertartásához, ha nem a tökéletlen szülő, aki imádja minden percét?
Szóval nem leszünk tökéletesek, de a lényeg mégis csak az, hogy együtt vagyunk, együtt vacsorázunk, együtt játszunk, együtt nevetünk.
És ez éppen elég is.
(csalad.hu)
