Most már ideje készülni az óvodára, iskolára
Játsszanak, pihenjenek a gyermekek, ameddig csak lehet, de most már el kell kezdeni a testi, lelki felkészítést az óvodára, iskolára. Egyebek mellett erről beszélt a csalad.hu-nak adott interjúban Bojti Andrea gyermekpszichológus.
A felnőtteknek sem könnyű szabadság után újra dolgozni, vagy éppen egy új munkahely okozhat álmatlan éjszakákat. Mit tehetünk, hogy a gyermekek hasonló érzését csökkentsük az óvoda, iskola előtt?
Fel kell őket készíteni lelkileg és fizikailag is. Az ovisokkal, elsősökkel beszélgetni kell mindenről, ami újdonságot hoz az életükben. Az óvodásoknak arról, hogy lesz egy óvó néni, dadus néni, milyen a napirend, osztozni kell majd a játékokon. Az elsősökkel arról, hogy mikor szólal meg a csengő, meddig tart egy óra, mi az a szünet. Ki és mikor megy érte. Érdemes elsétálni az óvoda, iskola mellett. A rutinos iskolásokkal az új tantárgyak, a szóba jöhető különórák lehet a téma.
Tehát készülni kell az iskolára, óvodára, Ön szerint az nem jó, ha az utolsó pillanatig élvezik a gyermekek a vakációt?
Játsszanak, pihenjenek, ameddig csak lehet, de augusztus közepétől már el kell kezdeni az átállást. És ez alatt a fizikai átállást is értem, itt az idő, hogy korábban feküdjenek és egy kicsit korábban is keljenek fel a gyermekek.
Még van idő gondolkodni a különórákon. Kell, jó a külön foglalkozás vagy sem? Milyen, mennyi plusz foglalkozásra van szükség?
Az mindenképpen hasznos, ha óvoda- vagy iskolaidőn belül találunk különórát. A sport feltétlenül jó, persze nem a mindennapos, leterhelő edzés, hanem a heti egy-két alkalmas elfoglaltság. Az iskola szellemi terhelését fel kell oldani egy kicsit. De nincs erre recept, ha a gyermek szívesen vesz részt más témájú tevékenységben, örömmel megy például a sakk-szakkörre, akkor oda kell beíratni.
Egyre gyakrabban előfordul, hogy a napközi után még otthon is tanulniuk kell a kicsiknek.
Ez nagy baj. Az a szülő, aki megteheti, kiveszi a gyermekeket a napköziből, másoknak erre nincs lehetőségük. Mindenképpen az lenne a jó, főleg alsóban, ha a gyermekek csak az iskolában tanulnának, otthon már nem. Sokan belecsúsznak abba a hibába, hogy munka után otthon már idegesen, fáradtan leülnek még tanulni a gyermekkel, vagy azért, mert a leckét még pótolni kell, vagy azért, mert úgy gondolják, szükség van a korrepetálásra. Ez utóbbi a szülő-gyermek kapcsolat rovására mehet. Ha segítség kell, sokkal hasznosabb szakember segítségét kérni.
Ha nagyon megcsúszik a gyermek a leckével, besegíthet a szülő, vagy inkább írja be az ellenőrzőbe, hogy idő hiányában nem sikerült megoldani a feladatot?
Erre nincs recept. Egyik sem elítélhető, persze a választ az egyéni helyzet adja. Nem ítélhető el, ha egy szorgalmas gyermeknél azt látja a szülő, hogy mindent megtett, de annyira elfáradt, hogy az újabb tantárgy feladatait már képtelen megcsinálni. Ilyenkor jól jöhet a szülői segítség. De nem hasznos akkor, ha a gyermek lustaságból nem végezte el a házit, ha egyszerűen csak kényelmesebb számára, ha nem neki kell befejezni a feladatot. Ha a szülő úgy látja, minden nap túl sok az otthoni feladat, érdemes a szülőtársakkal, majd a pedagógussal is beszélni erről.
Minden akaratunk ellenére előfordulhat, hogy a gyermek nem érzi jól magát az intézményben. Mikor kell ezt komolyan venni?
Erről először otthon kell beszélni. Ha ez nem segít, akkor a pedagógus, ha az sem hoz megoldást, az igazgató segítségét kell kérni. Gyakori probléma, hogy megbélyegzik a gyermeket a tanulása, magatartása, vagy akár a kinézete alapján. A nagyon jó tanuló, maximalista diákkal ritkán van bajuk a pedagógusoknak. Sokkal több gondot okoz a problémás viselkedés, ami beskatulyázást eredményezhet. Pedig gyakori, hogy a magatartászavar, vagy a visszahúzódás mögött tanulási nehézség áll a háttérben. Ha egy egyébként intelligens, jó képességű gyermeknek problémát okoz az olvasás, előfordulhat, hogy magatartásával zavarja az órát, ezzel kompenzálja a hiányosságát. De találkoztam már olyan ötödikes diákkal is, aki súlyos fejfájással került kórházba. Kértem, hogy rajzoljon valamit, írja rá a lapra a nevét és a dátumot. Ám amikor a számokat kellett leírnia, kétségbe esett. Ezek elkerülése érdekében és azért, hogy a valódi problémát kezeljük, a pedagógusoknak és a szülőknek is figyelmesnek kell lenniük, hogy időben szakemberhez kerüljön a diák.
(Csalad.hu)
