Egy hely, ahol megértik a hálóinges gyalogost
Demenciabarát Város címet kapott Mosonmagyaróvár. Ausztria és Szlovénia után immár Magyarországon is terjed a Nyugat-Európából indult kezdeményezés.
A különleges cím elnyerését hosszú munka előzte meg - a hirado.hu nemcsak az újonnan induló projekt részleteit, de a hazánkban legalább 150-200 ezer embert érintő komoly társadalmi problémát is körüljárta.
Mosonmagyaróváron már 2009-ben elindult a különleges empátiát igénylő személyeket segítő szociális munka, melynek eredményeképp a demens betegek számára létrejött egy bentlakásos részleg is a város szociális intézményében. A kisalföldi város több, a kérdéskörre fókuszáló uniós pályázaton is részt vett már. Visszatérő rendszerességgel tartanak lakossági tájékoztató fórumokat, valamint a háziorvosok számára is biztosítanak lehetőséget a demenciával, mint betegséggel való megismerkedésre.
Igény az empátiára
A projekt elsődleges célja a demens személyek, illetve gondozóinak megsegítése, méghozzá egy általános társadalmi elfogadás, megértés és alkalmazkodás kivívásának útján – település lakosai mára szerencsére pontosan tudják, mi is a demencia, értik annak megnyilvánulásait, és elfogadják az azzal küzdőket. „Mindent átívelő érzékenységre van szükség (a demenciát illetően – a szerk.), hogy egy olyan követendő minta jöhessen létre, mely az idő előrehaladtával egyéb városokba is adaptálható legyen, hiszen igény lenne rá” – fejtette ki szakmai véleményét Zimmerer Károlyné, a Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény Alapszolgáltatási Centrum vezetője.
Ezen áldozatos munka elágazásaként került sor a Demenciabarát Város projekt elindítására is, melynek gyökerei hosszú múltra tekintenek vissza Nyugat-Európában. „Húsz éves lemaradásunk van” – mondta az illetékes szakember, aki kollégáival és közreműködő partnereivel karöltve az Ír és a Holland Alzheimer Társaság nemzetközi modelljét vette alapul legfrissebb kezdeményezésük elindításakor.
Előnyös hátrányok
Mint azt Zimmerer Károlyné elmondta, a demenciát illető mostoha helyzetünk ugyanakkor előnyös szituációkban való részvételre predesztinál minket, a kitaposott utat nekünk már csak bejárni kell: ennek értelmében a jelenlegi kezdeményezés ötletgazdáinak mindössze tartaniuk kell a kapcsolatot a téma úttörőivel, illetve számos projektet kell megvizsgálniuk, hogy tudják, mit, hogyan kell alkalmazniuk céljaik elérésének érdekében – az első Demenciabarát Város a belga Bruges lett 2010-ben.
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A későbbiekben ismertetésre kerülő, talán a leghaladóbbnak nevezhető holland modellel ellentétben a mosonmagyaróvári demenseket nem tömörítik egy róluk minden körülmények között gondoskodni képes, zárt közösségbe, hanem a környezetükben élő emberek gondolkodására hatva teremtenek számukra empatikus légkört az adott településen. A demenciabarát szociális háló egyik alappilléreként a városi rendőrséggel, a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel, valamint a mentőszolgálattal történő együttműködést kell megemlíteni.
Ezen szerves közreműködés egyik jó példája lehet mondjuk egy olyan eset, melyben a hatóságokat egy gyermekével perlekedő idős asszony portájára riasztják, mondván az illető meglopta édesanyját, holott a valóság az, hogy az utód mindössze beteges felmenőjén igyekszik segíteni anyagi javainak ellenőrzése alatt történő megóvásával. “Persze az is előfordulhat, hogy egyes demens állampolgárokat a rend őreinek kell hazakísérnie; tekintve, hogy azok hálóruhában kóboroltak el otthonról” – tette hozzá Zimmerer Károlyné.
A projekt atyjaként tekinthető szociális intézmény még egy úgy nevezett Demenciabarát matricát is készített, amelyet mindazon üzletek, közintézmények és közszolgáltatást nyújtó hivatalok nyerhetnek el, amelyek megfelelnek a fentebb ismertetett demenciabarát közösség elveinek.
A mosonmagyaróvári projektet a városban működő Gondoskodás Alapítvány és annak egyik, édesanyja révén saját érintettségű ápolója, Tatai Tamás kezdeményezte. Szakmai koordinátorként a Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény és a Család és Gyermekjóléti Központ fémjelzi a projektet, mely komoly összefogást generált a városban: természetesen a helyi önkormányzat is mellé állt, sőt a városi üzletembereket és cégeket egyesítő Belvárosi Üzletkör is jelentkezett mecénásnak – a nemzetközi szakmai partnerek között olyan neveket említhetünk meg, mint az Ír és a Holland Alzheimer Társaság, illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által mind ez idáig egyedüliként elismert demenciabarát projekt, az ausztrál Demenciabarát Kiama.
A cikk folytatódik a hirado.hu-n.
(hirado.hu)
