Hibák, amiket szülőként sokan elkövetünk
Nem, nem könyv következik, holott egy egész könyvtárat meg lehetne tölteni ilyen és hasonló című kötetekkel. Mi sem fogjuk feltalálni a spanyolviaszt, viszont részben személyes tapasztalatból (részben innen) megosztanánk pár gondolatot.
Szülőnek lenni soha nem volt egyszerű, és nyilván mindig mindenki azt gondolja, hogy akkor a legnehezebb, amikor éppen neki kell megbirkóznia a kihívásokkal. Mi idáig nem merészkednénk el, de az kétségtelen, hogy az internet, az okostelefonok, a hagyományos családmodell megváltozásának korában új kihívások érik az embereket.
Nyomást jelentenek a közösségi oldalak jellemzően állandó boldogságot és mosolyt árasztó posztjai és fotói, melyek jóval kevésbé elnézők a hibákkal szemben.
Ráadásul a gyermekek sokkal korábban vannak kitéve a felnőtté válás nehézségeinek (és szépségeinek), sokkal korábban szembesülnek bizonyos tartalmakkal – nem könnyű tehát a 21. századi szülő helyzete.
Az évek során rengeteg tanulmány foglalkozott azzal, milyen típushibákat követnek el szülők, most ezek közül emelnénk ki néhányat.
1. A helikopterszülőség
Elsőre viccesen hangzik maga a kifejezés, a mögöttes tartalom azonban egyáltalán nem az. Nyilván mindenki ismer olyan szülőket, akik túlféltik a gyermekeket, állandóan vagy előtte vagy a nyomában járnak, akadálymentesítik az életét, és ami talán a legrosszabb, nem hagyják hibázni.
Az ilyen szülőkkel megáldott gyermekek az első nehézséggel szembesülve sokkal könnyebben feladják a harcot, türelmetlenek lesznek, mindent azonnal akarnak, és nem lesznek elég motiváltak.
2. A gyermekünkben önmagunkat éljük újra
Sok olyan szülő van, aki a gyermekébe vetíti bele saját ambícióit (a sportpályafutást erőltető apukák és anyukák jelentős része ilyen), félelmeit, örömeit, vágyait, álmait, miközben elfelejti, hogy a fiának/lányának saját élete van, és meg kellene tanulnia, hogyan legyen önmaga.
3. Maximalizmus minden szinten
Érthető, ha egy szülő azt akarja, hogy az ő gyermeke legyen mindenben a legjobb, a legsikeresebb (hiszen olyan okos/szép/ügyes, nem igaz?). Csak azt felejti el, hogy a gyermekek nem gépek, hanem emberek, emberi érzésekkel. Akik állandóan azt akarják, hogy a gyermekük jobb és jobb legyen, azok jó eséllyel önbizalomhiányos és önző embert nevelnek belőle, azt pedig senki sem szeretné.
4. A rosszul dicsérés
Sok szülő van, aki rosszul dicséri a gyermekét (igen, ilyen is előfordul), például a külsejére koncentrál a viselkedése, tettei vagy egyéb értékei helyett. Amikor dicsérünk, érdemes a cselekedeteket, és nem magát a gyermeket kiemelni.
5. A következetlenség
Nem is olyan könnyű következetes szülőnek lenni, mint gondolnánk, pedig a következetlenség komolyan hozzájárulhat a gyermek negatív viselkedéséhez. Gyakori vélemény, hogy még az is jobb, ha nincsenek szabályok, mint ha olyan szabályok vannak, amiket nem tartatunk be. A következetlenséggel ugyanis csak arra neveljük a gyermekeket, hogy állandóan kérdőjelezzék meg a tekintélyt és hágják át a szabályokat.
6. A fegyelmezés és a büntetés összekeverése
Nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy összekeverik az okító és terelgető szándékú fegyelmezést a jellemzően csak a másik feletti kontrollt jelentő büntetéssel.
7. Hibáink be nem ismerése
Szerintünk mind közül az egyik legnagyobb hiba, ha képtelenek vagyunk beismerni (akár a gyermek előtt), hogy hibáztunk, valamit rosszul csináltunk, döntöttünk. Pedig hibáink elismerésével jó példával szolgálunk a gyermeknek.
Végezetül csak annyit tennénk hozzá, hogy mindenki követ el hibákat, nincsen tökéletes szülő (vagy ha van, nagyon idegesítő lehet), viszont sosem késő változni és tanulni.
(csalad.hu)
