Illés Boglárka: A család védőháló
A tavaly ősszel kinevezett ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkárt a Családháló.hu kérdezte jelenlegi munkája előzményeiről, az elmúlt kilenc hónap főbb eredményeiről és terveiről, a legutóbbi Magyar Ifjúság Kutatásról, női és férfi szerepekről, családról és hobbiról.
Hogyan került a politika közelébe?
Mindig is nagyon érdekelt a közélet; már középiskolás koromtól kezdve. Sárospatakon jártam gimnáziumba, ahol nagyon sok Kárpátaljáról és Felvidékről származó évfolyamtársam volt. Éppen akkoriban zajlott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, amelynek érdekében mi is felléptünk – már amennyire egy középiskolás aktívan véleményt tud nyilvánítani közéleti kérdésekben. Érzelmileg akkor érintett meg először a politika. Utána az ELTE-n tanultam Budapesten. Számomra nemcsak a jogalkalmazás, hanem maga a jogalkotás is nagyon izgalmas területnek tűnt már akkor; az érdekelt különösen, hogy a társadalmi igényeket hogyan tudják törvények formájában rögzíteni. Az egyetemen sokat beszélgettünk közéleti témákról; ha nem is politizáltunk, de legtöbbünknek már volt elképzelése arról, hogy melyek a legégetőbb közéleti kérdések és milyen lehetne az ország 10-15 év múlva – és ezt szívesen meg is vitattuk egymással. Ezek az évek alapvetően meghatározták a későbbi pályámat.
Hogyan kezdődött ez a pálya?
Már másod-, harmadéves egyetemista koromban kerestem azokat a lehetőségeket, ahol gyakorlati tapasztalatra is szert tehetek. Az egyetem nyújtotta komoly elméleti tudás mellé szükségesnek tartottam fejleszteni a gyakorlati tudásomat is. Először egy ügyvédi irodában gyakornokoskodtam, majd különböző közéleti képzéseken vettem részt (például Lakiteleken). A diplomám megszerzését követően két helyen is kaptam munkalehetőséget: az egyik egy cégcsoportnál volt jogi területen, a másik az Új Nemzedék Központnál (ÚNK). A két párhuzamos részmunkaidő elég megterhelő volt, ezért úgy döntöttem, hogy inkább egyetlen területre koncentrálok, és abban mélyíteném el a tudásomat. Így kerültem a Miniszterelnökségre, ahol az európai uniós fejlesztések területén dolgoztam. Onnan hívtak a Kincstárhoz, ugyancsak az európai uniós fejlesztések területére, vezető beosztásba az Elnöki Kabinethez. Ezt követően jött tavaly nyáron a helyettes államtitkári felkérés.
Voltak ifjúságpolitikai előzményei is ennek a felkérésnek?
Mindig is érdekelt az ifjúságpolitika. A megyei jogú városok és a budapesti ingatlanárak meredek emelkedését látva, két évvel ezelőtt létrehoztunk egy munkacsoportot a Fidelitason belül. A külföldi ingatlanpiaci helyzet felmérése után magyar szakértőket kerestünk meg, például a Nemzetgazdasági Minisztériumból (NGM), akikkel együtt kidolgoztuk az ún. gólyaház- illetve fecskeház-koncepciót. Megkerestük a HÖOK vezetőségét, állami vezetőkkel tárgyaltunk az elképzeléseinkről, nyilvános vitaesteket tartottunk a témáról. Bár a kutatások szerint a huszonéves fiatalok számára a lakhatás nincs benne a három legfontosabb kérdésben és ez lokális probléma, mi úgy gondoltuk, hogy mindenképpen érdemes foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, s ezen belül például a kollégiumfejlesztéssel is. Tavaly ősszel egy nagyszabású kollégiumfejlesztési stratégia elfogadásra is került.
Foglalkoztak más témákkal is a lakhatási kérdéseken kívül?
Természetesen. 2015-ben találkoztam a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), a Professzorok Batthyány Köre és a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület által publikált Idők jelei vitairattal. Elolvastam és nagyon hasznosnak találtam, viszont hiányoltam belőle a fiatalok önálló fejezetben történő megjelenítését, ezért felajánlottam segítségemet annak elkészítésében. Az olyan témák, mint a „digitális bennszülöttség”, internetes zaklatás, ifjúsági munkanélküliség, offline közösségek leépülése, online közösségek veszélyei, stb. nagyon fontosak és egészen másképp merülnek fel ma, mint a ’90-es években. 2016. február végén kaptunk egy lehetőséget elképzeléseink kifejtésére, és a jó hangulatú, konstruktív beszélgetések révén közösen felépítettük az új fejezet tartalmát. Ezáltal viszonylag mély ismeretekre tettem szert az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekről; ez alapozta meg a jelenlegi munkámat is.
Helyettes államtitkári kinevezése 2016 őszén történt. Mit ért el az elmúlt majd’ 9 hónap alatt?
Munkám első 50 napját a helyzetelemzés töltötte ki, amelyet értékeléssel zártam. Az ezt követő 50 napban kisebb-nagyobb átalakítást, átstrukturálást végeztünk el. Például megújítottuk az ÚNK szervezetét és működését. Ezzel párhuzamosan természetesen elindult az érdemi munka is, amelynek legfőbb célja – elődeim munkáját folytatva – az ifjúsági munkanélküliség felszámolása volt. Azt látjuk, hogy a számok minket igazolnak: 12% alatt van az ifjúsági munkanélküliség, miközben van olyan uniós tagállam, ahol ez 40-50% körül van. Tavaly év végén megjelent egy OECD-jelentés (Társadalmi körkép c. kiadvány), amelyben rögzítik, hogy Magyarország nagyon komoly eredményeket ért el az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemben a gazdasági válság óta. Továbbá, míg a fiatalok korábban (Magyar Ifjúság Kutatás 2008, 2012) a legfontosabb három probléma közé sorolták az ifjúsági munkanélküliséget, tavaly ez a hatodik helyre csúszott megítélésük szerint. Ezzel összecseng, hogy míg négy évvel ezelőtt a fiatalok 40%-a dolgozott, most 54%-uk nyilatkozott úgy, hogy dolgozik.
Hogyan járultak Önök hozzá ehhez a kedvező folyamathoz?
Nekünk az a feladatunk, hogy bemutassuk a fiatalok számára azokat a lehetőségeket, amelyek révén nagyobb valószínűséggel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Az egyik legfontosabb eszközünk erre az Ifjúsági Garancia Program (IGP), amelynek fejlesztését közösen készítettük el az NGM-mel és az ÚNK-val, illetve a honlapot elindítottuk idén februárban. A kormány ennek kapcsán azt vállalta, hogy 2018. január elsejétől nem lesz olyan nem tanuló, illetve nem dolgozó fiatal, akinek ne tudnánk lehetőséget felajánlani. Ez nem feltétlenül jelent munkalehetőséget, hanem például szakmai gyakorlatot, szakmai átképzést stb., attól függően, hogy kinek mire van szüksége. Eddig a Járási Hivatalok munkaügyi részlegéhez kellett személyesen befáradni a fiatalnak; most ezt megfordítottuk: ha bejelentkezik a honlapon, a helyzete/problémája eljut a Munkaügyi Központba, és az ottani ügyintéző felveszi vele a kapcsolatot, és megszervez egy személyes konzultációt. A teljes folyamat átlátható és követhető. Folyamatosan figyeljük az álláskeresők helyzetét és a fiatalok visszajelzéseit. Ez utóbbiak alapján a program sikeresnek mondható.
A folytatást ITT olvashatja.
