Mediátor az óvodában
Manapság divatos rásütni a gyerekekre a magatartászavar vagy tanulási nehézség bélyegét. De vajon ez valóban csak divat, egy fellángolás, vagy érdemes vele komolyan foglalkozni, és időben megelőzni, kezelni? Ezt a kérdéskört járta körbe a Családháló.hu szakértője.
Családi mediátorként úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes körbejárni a kérdéskört, odafigyelni a gyerekeinkre, és mind a szülők, mind pedig a kicsikkel foglalkozó pedagógusok (óvónők, tanítók, tanárok) figyelmét felhívni a megelőzés és kezelés fontosságára.
Mondhatjuk persze, hogy ez csak egy divathullám, és a mi gyerekkorunkban nem voltak ADHD-s, figyelemzavaros, diszlexiás gyerekek, csak óvodások és iskolások, akik reggel bementek az oviba, suliba, délután pedig hazajöttek, játszottak, szót fogadtak, tanultak, és így is felnőttek/felnőttünk.
Valóban nem voltak ilyen gyerekek régen. Pontosabban nem tudta senki, hogy vannak ilyen gyerekek.
De miért is? Egyrészt nem foglalkozott semelyik tudományág annyira behatóan ezekkel a problémákkal 20-30 évvel ezelőtt, mint napjainkban, másrészt akkoriban a sok mozgás, biciklizés, fára mászás, a meseolvasás, a közös játék – társasozás, kártyázás – sokkal több idejét tette ki a gyerekeknek, mint ma, mikor az elektronikai „kütyük” ilyen nagy (túlzott) mértékben tudtak teret hódítani, így a gyerekek kevesebbet mozognak, játszanak, ami ezen zavarok kialakulásában óriási szerepet játszik.
A magatartás – és tanulási zavarok kialakulásának számtalan oka lehet, kezdve a genetikai eredettől az érzelmi, pszichés hatásokig bezárólag. Családi mediátorként én az utóbbi okokkal foglalkoznék.
Mi is az a mediáció?
A mediáció a latin mediare szóból ered, jelentése pedig középen állni, közvetíteni. Magyarországon a rendszerváltás óta vannak gyakorló mediátorok, tevékenységükről törvény rendelkezik. Eszerint a mediáció „olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett harmadik személy (közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása”.
A mediáció alapkövei a törvény szerint az önkéntesség, a titoktartás és a közvetítő semlegessége. A közvetítés az élet számos területén alkalmazható, hiszen konfliktusok bárhol adódhatnak: munkahelyen, iskolában, óvodában, párkapcsolatban, családtagok között. A családi mediáció a párok közötti konfliktusokat, válsághelyzeteket, a családtagok egymás közötti nézeteltéréseit, elakadásait, ill. a család és azok életében kulcsfontosságú intézmények (óvoda, iskola) közötti problémákat hivatott kezelni.
Fontos tudni, hogy a mediáció nem azonos a párterápiával vagy a párkapcsolati tanácsadással. Alapvető eltérés, hogy a mediátor vele azonos szinten lévő partnerként, felnőttként beszél az érintettekkel, az ügyfél nem „gyerekként”, dönteni, cselekedni képtelen, eszköztelen félként vesz részt a folyamatban, hanem ő maga az, aki megtalálja az eszközöket konfliktusai megoldásához, és nem a mediátor adja kezébe ezeket az eszközöket. Így miután a mediátortól távoztak a felek a sikeres mediációt követően, a mediátor nem kell, hogy kezét fogja ügyfeleinek, hisz ők maguk fedezték fel problémáik okait és az azok megoldásához szükséges módszereket, eszközöket.
A mediátor csak a folyamatért felel, nem pedig a tartalomért. A tartalom, az eredmény mindig az ügyfelek kezében van. A mediátor feladata, hogy semleges szemmel, tudattal kívülről szemlélje a konfliktust, és terelje a feleket a nyertes-nyertes (win-win) megoldás felé. De hogy mely eredmény jelent mindkét félnek nyertes befejezést, az kizárólag rajtuk múlik.
Hogy segíthet ez a módszer a gyerekeken?
Ma Magyarországon egy adott évre vetítve minden második házasságkötésre jut egy válás, és a gyermekek körülbelül felének elválnak a szülei még az általános iskolás évei alatt. Emellett számos olyan változás, stresszhelyzet, trauma érheti a gyerekeket, amire ők pszichés zavarokkal, megváltozott viselkedéssel reagálnak, melyeket ha időben nem veszünk észre, és nem foglalkozunk vele, akkor komoly pszichés betegséggé, szorongássá, tanulási- és viselkedési zavarrá alakulhatnak, állandósulhatnak.
A gyermekek sok esetben hamarabb látják, érzékelik, hogy probléma van otthon, mint maga a szülő, ill. érzékenyebben reagálnak a változásokra, konfliktusokra, mint a felnőttek, és még akkor is érzékelik a felszín alatti nehézségeket, az ún. metakommunikációs jeleket (pl. megváltozik a szülő légzése, testtartása, hanghordozása, viselkedése), ha a szülők igyekeznek ezt előttük palástolni. Nyíltan ugyan nem esik szó a konfliktusokról, de a kicsi emlékszik rá, emlékei megmaradnak, és hosszútávon a gyermek megtanulja palástolni valós érzelmeit, ezáltal egy idő után nem lesz tisztában a saját érzéseivel.
Fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a gyermek egészséges lelki fejlődéséhez kiegyensúlyozott körülményekre van szükség, és ezen körülményekben bekövetkezett változásra a gyerekek azonnal reagálnak.
A folytatást ITT olvashatja.
(csaladhalo.hu)
