„Kérdezd meg anyát!”
A mondat sok családban hangzik el akár naponta többször is (a miénk sem kivétel), ami azt jelenti, hogy anya a család magja, a középpont. És ez jól van így.
A párkapcsolat az egymáshoz való viszonyról, mellé-, rosszabb esetben alárendeltségről és a szerepek felosztásáról szól – pláne abban az esetben, ha gyermekek is vannak.
Még egy abszolút mellérendelt kapcsolatban is vannak szerepek, az élet bizonyos területei, ahol valamelyik fél erősebb, mint a másik, cserébe aztán más esetekben megfordulnak az arányok.
A családot mindig a nők irányítják, akkor is, amikor a férfiak azt hiszik, hogy ők döntenek. Valahol ez természetes, hiszen ha máskor nem, a gyermek egészen pici korában az anya van vele otthon, ő szabja meg a mindennapok ritmusát, az ebéd utáni alvás technikáját, ő dönt arról, mit tehet a gyermek és mit nem.
Természetesen egy jó kapcsolatban a szülők megbeszélik a gyermeknevelés nagy kérdéseit, ám ezek végül mégis a mindennapok apró döntéseiben válnak valósággá, azokat pedig a fent említett okok miatt az anya hozza meg.
Noha a népi bölcsességek sokszor elcsépeltek, azért mégis van bennük némi igazság. Abban is, mely szerint nem fér meg két dudás egy csárdában. Olyan nincs, hogy két felnőtt mindenben egyetértsen a gyermeknevelés terén, így az egyiknek hátrébb kell lépnie, ami nem feltétlenül jelent megalkuvást, sem az elvek feladását, csak értelmes kompromisszumot.
Mindenkinek, magának a családnak is az a legjobb, ha ezt a helyzetet mindenki elfogadja. Ez először nem megy könnyen, komoly belső harcokat kell megvívni hozzá, mert az ember fél, hogy a gyermekei nem tisztelik majd.
De nem így lesz. Sőt, a gyermekeknek is kell egy vonal, egy felállás, amihez igazodni lehet, és ha úgy van kódolva, hogy apa a munkahelyén dolgozik sokat a családért, anya pedig otthon, akkor ez rendben van.
Amikor tisztázódnak ezek a kérdések, sokkal könnyebbé válik a család élete is. Fontos hangsúlyozni, hogy sem behódolásról, sem alá-fölérendeltségi viszonyról nincs szó, egyszerűen arról, hogy mások a szerepek. (Hadd jegyezzem meg gyorsan, mindez természetesen működik fordítva is, tehát otthon maradó édesapával és dolgozó édesanyával.)
Az ember azért akar családot, mert nem szeretne egyedül lenni, egy csapat részeként szeretne élni. A döntéseinket is ennek megfelelően kell meghozni, az egység az első, és nem az egyén. Ha ehhez le kell mondani a szólista szerepről, akkor az ember lemond.
Nehéz folyamat? Persze. De a végeredmény számít, és ha mindenki megtalálja a helyét, ha mindenki boldog, akkor megérte.
(csalad.hu)
