HellóAnyu! – Gyere gyerekkel a bulinegyedbe!
Megálmodta, megtervezte, létrehozta és vezeti a Hellóanyut, ami egy különleges hely: családbarát kulturális közösségi tér és ökokávézó, egy igazi oázis Budapest szívében. Mi a titka? Hogyan lett az álomból valóság? Mitől lesz gyerekbarát a város? Mit üzen az újratervező anyáknak? Lipták Orsival beszélgettünk.
Az utcáról belépve otthonos nappali fogad, kisbabák hancúroznak a matracokon, tipegők játszanak, az asztaloknál anyukák beszélgetnek, kávéznak. Kanapé, kényelmes fotel, a falon gyerekrajzok, vidám, színes, hangulatos berendezés. Kávé és házisüti illata lengi be a teret. Orsi mindenhol jelen van, intézkedik, biztat, mosolyog.
- Kiegyensúlyozottnak, boldognak látszol mindig. Volt ez valaha máshogy? Mi a titkod?
- Feltölt energiával, hogy ezzel foglalkozom, izgalmas azt a folyamatot látni, ahogy az álom kibontakozik, testet ölt, ahogy az embereket inspirálja ez a kreativitás, csatlakoznak hozzánk, beleteszik a saját személyiségüket, életüket ebbe a munkába, vagy látogatóként, vendégként osztják meg velünk az ötleteiket, visszajelzéseket adnak. Teremtettünk egy olyan közösségi teret, ahol remélhetőleg mindenki otthonosan érezi magát, és ez egyben a munkahelyünkre is érvényes. Nincsenek külső elvárások, magunk tudjuk ezt szabadon alakítani a környezetünket, a közös munka íratlan szabályait. Ennek megvan a nehézsége is: nincs kitaposott út, a semmiből hoztunk létre egy teljesen új modellt, és ez bizony rengeteg feladattal, aggodalommal és bizony sok álmatlan éjszakával és megoldhatatlannak tűnő problémával is együtt járt. Viszont biztos voltam benne, hogy kell egy családbarát belvárosi közösségi tér, mert igény van rá, és Budapest jobb hely lesz ezzel! Örülök, hogy működik, én pedig úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, önazonos, amit csinálok, nap min nap flow-élmény bejönni. Ebben nagyon sokat segít az a női közösség, akivel együtt dolgozom, és látom, hogy mennyire a sajátjuknak érzik ők is, és alakítják, formálják ezt a teret.
- Hogyan jött a HellóAnyu ötlete? Hirtelen ötlet, vagy gyerekkori álom?
- Egészen más pályán dolgoztam előtte, sokféle dologgal foglalkoztam, spanyol kéttannyelvű gimnáziumba jártam, elvégeztem a spanyol szakot, utána szakfordító és tolmács, majd szinkrontolmács diplomát szereztem. Szabadúszóként dolgoztam, írtam két tankönyvet, részt vettem tananyagfejlesztésben, de mindig motoszkált bennem valami hiányérzet, mindent kevésnek éreztem. A másik vonal a tánc volt, viszont azt is tudtam, hogy gyerekeket szeretnék, és intenzíven velük akarom tölteni a kisgyerekkorukat. Világéletemben szabadúszó voltam, fontos volt, hogy olyan célokért dolgozzak, amikkel én is azonosulni tudok. Biztos voltam benne, hogy soha nem lesz bejárós munkahelyem, kivéve ha csinálok egyet magamnak. Persze ezt sokáig magam se hittem el, de végül is ez történt.
Folytatás a www.budapest.imami.hu honlapon.
