Alzheimer-kór, a rettegett…
Az Alzheimer-kór a hetven év felettiek csaknem egyharmadát érinti, a nyolcvan felettieknek a 40 százalékát. De tudjuk-e, mi is ez a betegség? Dr. Kovács Tibor neurológussal, a SOTE Neurológiai Klinikájának docensével készített interjút a Képmás Magazin.
– Mikor kell betegségre gyanakodnunk?
– Amikor Alzheimert mondunk, az akár egy több évtizede tartó változás tetőpontja. Az Alzheimer-demencia, mint kifejlődött betegség, olyan gondolkodási zavar, amely a mindennapi tevékenységek ellátásában okoz funkciózavart. Előtte viszont van egy olyan időszak, amit úgy nevezünk, hogy „enyhe kognitív zavar”, ez a gondolkodás szervezését vagy a memóriát illetően már mérhető tesztekkel, de a mindennapokban még nem okoz fennakadást. Kicsivel több figyelem, koncentráció szükséges, több cetlit kell írni, több időt tölteni a szervezéssel, de még minden rendben működik. És ezt is évtizedekkel megelőzhetik olyan elváltozások, fehérjelerakódások az agyban, amelyek kimutathatóak. Vagyis hosszú idő, amíg a kiterjedt gondolkodászavarral járó kórkép kialakul. A gond az, hogy általában nem tudjuk, mire kell figyelni. „Hála Istennek, nem szklerózis multiplex” – szokták mondani a magyarok. „Eldugjuk” a beteget, ellentétben pl. az USA-val, ahol Ronald Reagan az egész ország előtt bevallotta, hogy Alzheimer-kórban szenved, alapítványt csinált, kutatásokat, társadalmi programokat indított és támogatott. Az Alzheimer-betegség első tünete a rövidtávú memóriavesztés. A beteg tízpercenként elismétel valamit, mi meg esetleg azt gondoljuk, hogy nyomatékosítani szeretné a mondandóját. Azt hisszük, hogy jó az emlékezete annak, aki a második világháborús élményeiről részletesen tud mesélni, de arra már nem emlékszik, hogy reggelizett-e, bevette-e a gyógyszereit. A hosszútávú és a rövidtávú memória két külön agyrész. Minél korábban ismerjük fel a betegséget, annál korábban lehet elkezdeni kezelni, és a rendelkezésre álló gyógyszerek is annál hatékonyabbak. A korai szakasz gyógyszerelése könnyebb.
– Talán a szégyenérzet is működik.
– Hogyne. A hozzátartozók is csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor a betegnek már kiterjedt magatartászavara van – vagyis amikor már agresszív, tájékozatlan, hallucinációi vannak – mert azt már veszélyesnek érzik. Sajnos ez már semmiképpen nem az „enyhe betegség” – kategória, ezek leginkább már a középső harmad egyértelmű és látványos tünetei, viszont – mivel csak ekkor nevezzük nevén a bajt, az Alzheimer-betegséget ezekkel a tünetekkel azonosítják.
– Tehát mikor kell gyanakodni?
– Például a folyamatos ismételgetéskor. A harmincéves, figyelem- és hangulatzavaros, szomorkodós, túlhajszolt menedzser-betegek azzal jönnek, hogy feledékenyek, és nem tudják tökéletesen ellátni a feladatukat, tehát valószínűleg Alzheimer-kórosok, pedig ez szakmai szemmel kuriózum lenne. Ez kifejezetten az idős kor betegsége – akkor viszont mindezt már természetesnek tartjuk. Vagyis ha valaki egy céget irányít, harminc beosztottja van, negyven emberrel tárgyal, könyvelést vezet, jogszabályokat követ és minden egyebet csinál, és közben olykor fogalma sincs, hová tette a kocsikulcsot, bezárta-e az ajtót, vagy nem jut eszébe egy gimnáziumi osztálytárs neve, azaz 50 dologból elfelejt, mondjuk hármat, az nem Alzheimer. Az Alzheimer-betegnél nem az van, hogy a fejére üt, hogy „hopp, elfelejtettem”! Nála ez a „hopp-momentum” kimarad. Érzi a kellemetlen helyzetet, megpróbálja megmagyarázni, de nincsen meg az emlék a fejében, gyanúsítgat – nem is mondták neki ezt vagy azt, azért nem talál valamit, mert azt a felesége pakolta el… Aztán jön a veszekedés, mert az emlékezet hiányát indulattal próbálja az illető „betömni”.
– Semmiféle megelőzési mód nincsen?
– A betegség kifejlődése igen hosszú, így a megelőzés is igen hosszú, a negyvenes-ötvenes években kell elkezdeni „gyúrni” erre, mégpedig tudatosan, hiszen amikor a betegség kialakult, a tudatosságra már nemigen lehet építeni. Csökkenti a kockázatot az állandó tanulás, agymunka, képzés, olvasás – egyszóval, az agy használata a lehető legváltozatosabban.
További részletek a weboldalon.
(kepmas.hu/csalad.hu)
