Hogyan tanítsuk a gyermekeinket pénzügyekre?
Azt évtizedek óta halljuk, hogy generációk életéből maradt ki a pénzügyi nevelés. Az elmúlt évek kutatásai pedig azt mutatták, hogy sok esetben nem kifejezetten az egyetemi szintű közgazdaságtani ismeretek hiányoznak, de a gyermekek életében fontos alapvető családi pénzügyeket sem osztjuk meg a kicsikkel. Pedig minden hozzáértő állítja, ezt nem lehet elég korán kezdeni.
Mindez nem magyar probléma, az egész világon egyre többen foglalkoznak a kérdéssel, hogyan és mikor tanítsuk a gyermekeket a pénzhasználatra. A mostanában megjelent számos ezzel foglalkozó könyv mind igyekszik egyszerű, kézzelfogható gyakorlati tanácsok formájában összegezni a legfontosabb tudnivalókat.
1. A példamutatás az egyik legegyszerűbb módja annak, hogyan nevelhetjük a gyermekeinket okos pénzhasználatra és pénzügyi tájékozottságra. A gyermekeink ugyanis – ahogy az életben minden területen – a költéseinket is látják, amikor velük megyünk vásárolni. Ahogy azt is látják, mikor és hogyan döntünk egy-egy termék megvásárlásáról. Ezért érdemes velük ezekről a döntésekről beszélgetni. Megmutatni nekik, miért döntöttünk valami mellett, mi az ár-érték arány, és tisztázni, hogy nem mindig veszünk meg mindent, ami kedvező áron kapható, vagy vágyat kelt bennünk.
2. Adjunk a gyermekünknek rendszeresen, és következetesen zsebpénzt, de ez ne véletlenszerűen juttatott összeg legyen, amikor éppen iskolai büfére, vagy nyalánkságra kérnek pénzt. A rendszerességgel rászoktathatók, hogy már viszonylag kis korukban tervezni tudjanak a rendszeresen befolyó „jövedelemmel”. Emellett beszéljünk velük arról, hogy nem önmagában a pénz az érték, hanem az, amit helyes döntések nyomán a pénzért kaphatunk.
3. A pszichológiai kutatások szerint teljesítményhez, átlalunk elvárt tettekhez kötni a zsebpénz odaadását káros lehet, mert a gyermekeket így arra nevelhejtük - rosszul –, hogy bizonyos kötelezettségeiknek is csak pénzért tegyenek eleget. Egy felmérés arra jutott, hogy a jobb anyagi helyzetben lévő családokban gyakoribb, hogy a házimunka elvégzéséhez kötik a szülők, hogy a gyermekeiknek pénzt adjanak.
4. Érdemes megérteni, hogy a gyermekek számára a megtakarítás fogalmát nehéz feldolgozni. Egy 10-12 év alatti gyermeknek a jövőbeni érték koncepcióját egyáltalán nem könnyű megérteni, vagyis sokkal inkább a jelenben élnek. Vagyis bátorítsuk őket arra, hogy tegyenek félre, de ne korholjuk őket, ha nem sikerül.
5. Bátorítsuk őket arra, hogy használják a matematika órán tanultakat. Egy amerikai kutatás szerint azok a gyermekek, akik jók matekból, felnőtt korukban kevesebbet szoronganak az anyagiak miatt, és jobban is kezelik a személyes pénzügyeiket, könnyebben tudnak félretenni is.
6. Meséljük el a gyermekeknek, hogy honnan van a pénz. Nem arról van szó, hogy teljes körű pénzügyi makrogazdasági tanulmányokra kötelezzük a kicsiket, de egy érdekes vizsgálat szerint a gyermekek a következő csapdahelyzetbe kerültek, amikor arról faggatták őket, hogy honnan van a pénz: a bankból – válaszolták a gyerekek. És a bank honnan szerez pénzt? A miniszterelnöktől – jött a válasz. És neki honnan van pénze? Hát a... bankoktól – zárták magukra a csapda ajtaját a válaszadó gyerkekek. A modern gazdaságok működését egyáltalán nem könnyű megérteni. Egy olasz kutatócsapat arra jutott a munkája során, hogy a négy-öt éves gyermekek számára úgy tűnhet, mindenkinek van pénze, amelyet a bankból szereznek be az emberek. Egy finn kutatás azt mutatta ki, hogy még kisiskolás korban is úgy látják a gyermekek, hogy a pénzt az automata adja, amikor éppen szükség van rá. Ezért érdemes összekapcsolni a munkát és a jövedelmet a gyermekek fejében, és nem úgy gondolni a témára, amihez a gyermekünk még „túl kicsi”.
7. Ahogy a gyermekek nőnek, érdemes bevezetni őket a pénz mennyiségi kérdéseibe: hogy mi mennyit keresünk, és az mire elég. Mennyit és mire tudunk félretenni, és mennyi kellene még bizonyos célok eléréséhez. Ezzel segíthetjük a felkészülésüket arra, hogy fiatal felnőttként reálisan lássák a lehetőségeiket, hogy mennyi pénzből milyen életszínvonal tartható fenn, és ne csalódjanak azért, mert a tizenéves elképzeléseik szerinti világ és kereseti szint nem létezik.
8. Mára divatos lett az az egyébként megalapozottnak tűnő nézet, hogy sokkal több boldogságot okoz, ha élményekre költünk, mint ha tárgyakat vásárolunk. Egy gyermek számára egy életre meghatározó lehet egy jól sikerült családi nyaralás, arra viszont nem biztos, hogy 30 év múlva is emlékszik, milyen és mekkora tévé volt a nappaliban.
9. Nyugodtan meséljünk arról is a gyermekeinknek, hogy mi az, amit szeretnénk megvásárolni, de nem engedhetjük meg magunknak. 10 éves kor körül már nyugodtan megmutathatjuk nekik, hogy ha a zsebpénzük egy részét félreteszik, lehetőségük lesz később nagyobb összeget költeni valamire, amire vágynak. Akár létesítsünk családi költségvetést egy cél érdekében, amelybe mindenki befizet valamennyi pénzt, így mondjuk a gyermekek is a zsebpénzük 10 százalékát. Ezt az összeget pedig demokratikus szavazás eredményeként költsük arra, amire a többség szavaz. Meglepő, de a demokratikus államok költségvetési működését, adórendszerét modellezhetjük így a kicsik számára. Nyugodtan vitatkozzunk velük, és próbáljuk érvekkel meggyőzni őket arról, hogy mi éri meg, és mi nem.
10. Az idősebb gyermekek elég jól tudják, hogy hosszú távon miből származik előnyük. De segítsük őket abban, hogy amikor pályaválasztás, továbbtanulás elé kerülnek, összegyűjtjük, hogy az általuk választott útvonal milyen jövedelemmel járhat. Persze ne kényszerítsük őket arra, hogy lemondjanak az álmaikról, de ha több opció közül kell választani, nem árt, ha érzékeltetjük velük, hogy milyen karrier hozhat számukra fenntartható életszínvonalat, és melyik járhat olyan lemondásokkal, amelyek akár a magasabb fizetés mellett is megnehezíthetik a boldog felnőttkort.
Ha ezeken a kézenfekvő példákon túl vagyunk, megfontolhatjuk, hogy a pénzkereset értéke mellett felhívjuk a gyermekek figyelmét a társadalmi munka és az adakozás fontosságára. Esetleg szembe állíthatjuk ezeket azzal a problémával, hogy akár mi magunk is több ezer forintot szórhatunk el havonta olyan dolgokra, amelyek nem feltétlenül nélkülözhetetlenek az életünk szempontjából, és ebből az összegből juttathatunk valamennyit hasznos célokra, más emberek megsegítésére. Beszélgessünk a gyermekekkel arról is, hogy a pénzben nem kifejezhető értékek és a havi jövedelem megszerzése és elköltése hogyan viszonyulhat egymáshoz.
