A férfiak és a nők tényleg nem értik egymást?
Nehéz eldönteni, hogy a kommunikációs hiba felirat a számítógép képernyőjén vagy a férfiak és nők közötti kommunikáció során villan-e fel gyakrabban. De amíg a gép egyértelműen jelzi, hogy probléma van a kapcsolódásban, addig a dialógusokban ezt nem mindig vállaljuk föl nyíltan, a Képmás magazin cikke szerint ebből pedig mindennapos játszmák, sőt olykor végzetes hibák is kerekedhetnek.
Másik bolygóról?
Az eredeti marslakók és vénuszlakók, azaz ősapáink és ősanyáink azért értették meg egymást jobban, mint mi, mert tisztában voltak azzal a „ténnyel”, hogy más bolygóról származnak – írja John Gray A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek című könyvében. Manapság viszont a férfiak és a nők is elfeledkeztek eltérő származásukról és meg vannak győződve, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Elmélete elsősorban a nőkre hárítja a felelősséget, azzal, hogy önbizalomhiányuk miatt (ami nyilván vénuszi hagyaték) az egyértelmű közlés helyett mindig indirekt kommunikáció mögé bújnak, és ezzel megzavarják a másik nemet. Erre építenek a női magazinok is tanácsadó rovataikban: Kerüld a „Drágám, nem feledkeztél meg valamiről?” – jellegű mondatokat és használd helyette a „Vidd le a szemetet, mert mindig elfelejted és ez a te feladatod!”-at. A házisárkány közkedveltebb állatfaj volna a szelíd galambnál!
„Én utaltam rá”
Eric Berne Emberi játszmák című könyve szerint mindenkiben, tehát féfiakban és nőkben egyaránt három féle énállapot létezik. Azt mondja, ezek határozzák meg az ember társas kapcsolatait. Van egy felnőtt, egy szülői és egy gyermeki éned. Ezért, amikor megkérnek, hogy vidd le a szemetet, előjönnek belőled a gyerekkori emlékek és már csak dacból sem engedelmeskedsz, mintha a szülőkkel szemben tanúsítanál engedetlenséget. Mindig játszmázunk.
Egy skót feminista nyelvész, Deborah Cameron is megkérdőjelezi könyvében (The Myth of Mars and Venus) Gray feltevését. Azt mondja, hogy maximum az autistákra jellemző – mivel mások gondolataival, érzéseivel nem tudnak azonosulni –, hogy nem képesek következtetéseket levonni a más által mondott információkból és összerakni belőle egy épkézláb gondolatot, megérteni a mondat mögött húzódó szándékot, tekintve, hogy ez alapvető kommunikációs készség és létezik non-verbális kommunikáció is.
Rögtön hoz is egy példát az egyik ismerőse életéből: a család minden este leül az asztalhoz, hogy együtt költsék el a vacsorát. Az apa ilyenkor ránéz a tányérra, és felteszi a kérdést: „Van itthon ketchup?” Gray elmélete alapján (amit kizárólag a nőkre vetített ki) ez egy indirekt kérdés, amely csak információszerzésre irányul. Nincs mögötte konkrét kérés. Míg Deborah szerint ez egy nyilvánvánvaló kérés – és az ismerőse is ezt támasztotta alá –, ami arra irányul, hogy hozzon neki ketchupot. A felesége ilyenkor felugrik, térül-fordul és hozza a ketchupot. De, ha a lánya teszi fel ugyanezt a kérdést, az anya teljesen máshogy reagál: „Igen kedvesem, ott van a szekrényben.” Úgy tesz, mintha a lánya csak azután érdeklődne, hogy ténylegesen fellelhető-e ketchup a házban.
Tehát inkább taktikai jellegű a félreértés, nem pedig valódi. Lássuk be, ha ezt lefordítjuk a férfiak vs. nők tengelyre, annyit tesz, hogy a nők feldobják a magas labdát (mert legtöbbször nem egyértelműen fogalmaznak), a férfiak pedig, noha tisztában vannak azzal, hogy mit kell érteni a mondataikon, ezt kihasználják és autistát játszanak.
További részletek a weboldalon.
(kepmas.hu/csalad.hu)
