Az állami is ad kedvezményt, sokan mégsem ismerik
Van lehetőség olyan béren kívüli juttatásra, amely kedvezményesen adózik, az egészségügyi vészhelyzetekben helyettünk fizet, ha pedig egészségesek vagyunk, jövedelmet termel.
Mégis alig ismerjük: az egészségpénztárakról van szó.
Az Eurostat tavalyi mérései szerint egy átlagos magyar család évente több mint 140 ezer forintot költ egészségügyi kiadásokra. Ennek azonban csupán kevesebb, mint fele megy el gyógyhatású készítményekre, vény nélküli gyógyszerekre. Az összeg nagyobbik részét olyan orvosi, egészségügyi szolgáltatásokra költjük, amelyek vagy kívül esnek az OEP finanszírozáson, vagy többletszolgáltatást jelentenek ahhoz képest. Ennek tükrében nem is tűnik soknak az a valamivel több mint egymillió ember, aki tagja valamely önkéntes egészségpénztárnak. Néhány éve még bőven harminc felett volt a pénztárak száma. Ez a szám azonban folyamatosan csökkent, főként az összeolvadások miatt. Pedig ezek az intézmények eleve azzal a céllal jöttek létre, hogy segítsék a megtakarításainkat arra az esetre, ha egy összegben túl megterhelő lenne egy-egy magánklinika, magánpraxisban rendelő specialista, vagy gyógyászati célú vásárlás kifizetése.
Az egészségpénztár elsődleges célja tehát egyértelmű: segítenek egészséges időszakban összegyűjteni a rendszeres megtakarításainkat, hogy gyógyulással kapcsolatos kiadásokra költhessük. Például szakápolásra, kórházai szűrésekre. Mindehhez csupán arra van szükség, hogy az adott pénztárnak az adott szolgáltatóval szerződése legyen. Utóbbi kitétel nem is fontos, ha gyógyászati segédeszközt vagy gyógyszert veszünk. Ráadásul nem csak mi magunk használhatjuk fel az összegyűlt összeget, mert kedvezményezettként családtagjainkat, gyermekeinket is megjelölhetjük. Az összegyűlt pénz pedig örökölhető.
A pénztári egyenleget magánemberként is gyarapíthatjuk, de a munkáltatót is megkérhetjük arra, hogy a béren kívüli juttatások egy bizonyos részét kiegészítésként fizesse be a pénztári számlánkra. Ez pedig felvillantja az egészségpénztárak másik célját, ami az adókedvezménnyel járó megtakarítás. A munkáltató ugyanis havonta a minimálbér 30 százalékáig fizethet a munkáltató pénztári számlájára, és 200 ezer forintos összeghatár alatt csupán 34,5 százalékos, vagyis az összes munkáltatói bértehernél kisebb adót kell utána fizetnie. Ha mi magunk fizetjük a pénztári egyenleg bővülését, adójóváírást vehetünk igénybe a befizetett tagdíj 20 százalékáig. És mivel a pénztári egyenlegünk leköthető, két éves lekötés után 10 százalék további adókedvezményt kaphatunk (szintén 150 ezer forintos határig). Az egészségpénztárakra jellemző, hogy hozamot is adnak a hozzájuk befizetett összegekre, igaz, ez jellemzően nem túl nagy összeg, bár nem is kell utána adózni.
Ha lehet probléma egy egészségpénztárral, az az, hogy más befektetési formákhoz képest – már ha befektetési céllal használjuk – kifejezetten költséges lehet egy ilyen pénztári tagság. A pénztárak sávos költségfelszámítással dolgoznak. De létezik belépéskor fizetendő egyösszegű kötelező tagdíjfizetés, amelyet nem használhatunk fel a fent említett célokra. Létezik kezelési díj, és mivel a pénztári egyenlegből történő fizetést kártyával bonyolíthatjuk, kártyakibocsátási költséggel is számolni kell. Utóbbi egyszeri költség, és néhány ezer forintot jelent, ahogy a belépési díj is.
A legnagyobb költség mégis a sávosan számított rendszeres működési költség, amely annál kisebb, minél többet fizetünk be. Havi 5-10 ezer forintnál évi 4-6 százalék is lehet, nagyobb befizetett összeg esetén azonban 1,5 százalék alatt tartható, pénztártól függően. Ha a pénztárak által ajánlott hozamokat nézzük, és hozzájuk adjuk az állami támogatás, vagyis adókedvezmények összegét, mindenképpen pozitív egyenleggel számolhatunk. Igaz, azoknak, akik használják az egészségpénztárakat, az elsődleges cél a váratlan egészségügyi kiadások fedezete.
Hogy néhány gyakorlati tudnivalót is soroljunk. A pénztárakba fizetendő tagdíj, ha egyszer önkéntesen a belépés mellett döntöttünk, havonta kötelezően fizetendő. Ennek pénztártól függően van egy minimuma, amely a legtöbb esetben nem több havi 2500 forintnál. Azt is érdemes tudni, hogy a nem kifejezetten gyógyászati kiadásokra, hanem életmódjavító szolgáltatásokra költött egészségpénztári összegek adókötelesek. Ilyen lehet a természetgyógyászati szolgáltatás, a sporteszközök vásárlása, aktív sportoláshoz használt védőeszközök vásárlása, a gyógyteákra, szájápoló eszközökre fordított összegek. Néhány éve viszont már nem lehet az egészségpénztári megtakarításokat használni üdülésre, életmódváltást segítő kúrákra.
(csalad.hu)
