Mit is bizonyít a bizonyítvány?
Bizonyítja-e a bizonyítvány azt, hogy a gyermekünk mindig ott volt a tanórákon és aktívan fejlődött önmagához képest?! Bizonyítja-e, hogy a gyermekünk odafigyelt arra a gyermektársára, aki nem hozott rendszeresen tízórait és megosztotta vele a sajátját? Bizonyítja-e, ha a gyermeknek vannak valós vagy vélt tanulási vagy magatartási problémái, esetleg családi gondjai? Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni a felelosszulokiskolaja.hu.
Mi szülők vajon minden nap ötösre teljesítünk? Elgondolkodtató, hogy vajon a mai rendszerben és oktatásban milyenek lennének a jegyeink….
Megélt pillanatok, szerethető iskola – kisiskoláskor másképp
Lassan elmondhatjuk, amit a szüleink oly sokszor említettek: „Bezzeg a mi időnkben….”. Régen sokkal tovább tartott a társadalomban a változás és az átmenet a generációk között, azonban mára olyan szintű akceleráció tapasztalható minden területen rövid időn belül, hogy mindenki számára nehézkessé vált a gyors átmenet nélküli változás.
A „mi időnkben” délután korábban otthon voltunk és legtöbb esetben a szüleink is hamarabb hazaértek a munkájukból. Csak annyi leckét kaptunk,amennyit egy óra alatt sikeresen megtanulhattunk. A délutánjaink a játékkal, mókával, társasozással, szülőkkel vagy barátokkal való együttlétekkel telt. Sportoltunk, zenéltünk, mégis több időnk volt. Ha éhesek voltunk, szedtünk az utcán található gyümölcsfákról egy-két gyümölcsöt, miközben gyerektársaságban bandáztunk kulccsal a nyakunkban. Szabadok voltunk, mint a madarak, nem vett bennünket körül ennyi félelem, aggodalom, „kütyű” és „bezárt kalitka”..
Mozoghattunk, fára másztunk, mindenhonnan fejjel lefele lógtunk, elbújtunk, ugróköteleztünk, gurultunk a domboldalról, hancúroztunk a fűben, nem kellett félnünk a kullancstól vagy a fűbe eldobott „gusztustalan felnőtt tartalmú szemetektől”. Rossz jegyekért büntetést kaptunk, de valahogy mégsem a jegyek maradtak benne a hosszú távú memóriánkba. Inkább azok az érzelmi pillanatokra emlékszünk, amikből sokat tanulhattunk az élet nagy ábécéjéről. Például: amikor nem készült el az olvasónapló és lemásoltuk a legjobb tanulótól vagy amikor körmöst kaptunk, ha lejjebb kerekedett a vonaltól a ceruza. Amikor végre sikerült a vaktérképen minden helységet eltalálni vagy amikor megérkezett az a fizika tanár, aki úgy oktatta a tantárgyat kísérletekkel, hogy élvezet volt odafigyelni.
Napi 8-10 órás iskolai munkarend
Bezzeg a mai felnövekvő generáció nem élhet ilyen szabadon, mert ők már most nem érnek rá szinte semmire. Már most sincs idejük se a tanulásra, se a játékra, se a sportra, se a kortárstalálkozókra. Ami a legfontosabb, hogy szabadság kevés található a mindennapi délutáni időbeosztásukban. Egyszerű és amolyan divatos dolog lett ezért csak a szülőket felelőssé tenni, de a felelősség közös és társadalmi szintű!!!
A félévi bizonyítvány, sőt az év végi sem csak a gyermeknek a bizonyítványa. A szülők bizonyítványa és a pedagógusoké, nekünk is szól – rólunk is szól. Mit is bizonyít a bizonyítvány? Bizonyítja-e azt, hogy a gyermekünk mindig ott volt a tanórákon és aktívan fejlődött önmagához képest?! Bizonyítja-e, hogy a gyermekünk odafigyelt arra a gyermektársára, aki nem hozott rendszeresen tízórait és megosztotta vele a sajátját? Bizonyítja-e a bizonyítvány, ha a gyermeknek vannak valós vagy vélt tanulási vagy magatartási problémái, esetleg családi gondjai?
További részletek a weboldalon.
(felelosszulokiskolaja.hu/csalad.hu)
