A kötelezőn túl nem költünk nyugdíjra
A 40-es és 50-es generáció tagjai sokan vannak. Sokkal többen, mint azok, akiknek a nyugdíjjárulék befizetéseiből a nyugdíjkiadásokat fedezni kell 25 év múlva. Az állam egyelőre garantálja a nyugdíjak értékét. De racionálisan nem várható el, hogy ez évtizedek múlva is így legyen.
„Nyugdíjbombáról” szóló hírek tucatjait olvashatjuk a magyar sajtóban. De hogy a mai negyvenes és ötvenes korosztály időskori életszínvonala miért van veszélyben, arról valójában éppen ez a mintegy 2,7 millió ember tűnik kevésbé tájékozottnak. A nyugdíjrendszerek a nyugati társadalmakban mindenütt egyre kevésbé látszanak fenntarthatónak, legalábbis akkor, ha csak a csökkenő létszámú fiatal korosztályok befizetéseiből akarják fenntartani a növekvő létszámú öregségi nyugdíjban részesülő korosztályok ellátását. Ráadásul változatlan, vagy növekvő értékű nyugdíjjal.
Arányok és öregedés
Magyarországon tavaly év végén 2 millió 24 ezer ember részesült öregségi nyugdíjban. A 3 ezer milliárd forintnál is magasabb nyugdíjkasszából kifizetett ellátásokat pedig azoknak a befizetéseiből fedezte az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer, akik jelenleg aktív korúként dolgoznak, és járulékköteles jövedelemmel rendelkeznek. A probléma jelenleg még nem látványos, hiszen a jelenlegi befizetések a jelenlegi nyugdíjak összegét fedezik. A következő években azonban két dolog is bekövetkezik. A 20. század egyik legnagyobb létszámú – az ötvenes években született – generációja eléri a nyugdíjas kort. A másik összetevő ezzel egyidejűleg az, hogy a helyettük a munkaerőpiacra lépő korosztályok létszáma sokkal kisebb.
Az igazi probléma – amelyet egyes szakértők „nyugdíjbombának” is titulálnak – mégsem mostanában, hanem nagyjából 15-25 év múlva következhet be. Az 1975 előtt születettek, tehát a mai negyvenes és ötvenes korosztály ugyanis 25 év múlva már nyugdíjas korú lesz, feltételezve, hogy a nyugdíj korhatár nem változik. Ez nagyjából azt jelenti, hogy még a természetes fogyással számolva is, nagyjából egymillió fővel nőhet a nyugdíjasok száma. A befizetésekért felelős akkori aktív korúak, tehát a mai 0-39 évesek létszáma viszont nagyjából egyharmaddal kisebb lesz, mint a mostani aktív korú létszám. Ez pedig azt jelentheti, hogy változatlan feltételek mellett megfordul a járulékfizető és az ellátásra jogosultak (a nyugdíjban részesülők) aránya.
Mit tehet az állam?
Ezzel a problémával minden nyugdíjat folyósító európai államnak szembe kell néznie két évtizeden belül. Tenni pedig a nyugdíjrendszer alapvető átalakítása nélkül csak néhány dolgot lehet. Egyrészt az állam emelheti a nyugdíjkorhatárt, meghosszabbítva a járulékfizetés időszakát, és csökkentve az ellátások folyósításának (nyújtásának) idejét. A másik eszköz, hogy növeli a nyugdíjjárulék mértékét, vagyis a munkavállalói jövedelemből vonnak el többet. Harmadik eszközként, és ez az, amit kevés állam vállalt fel eddig, csökkentheti a nyugdíjak mértékét. Ezek mindegyike segíthet, de csupán átmenetileg, és hogy az 5-6 választási ciklus múlva regnáló kormányok mit is tesznek majd, azt megjósolni lehetetlen.
Lehetséges az is, hogy az állami költségvetés más területeiről vonjanak el forrásokat a nyugdíjak kifizetésére. Ehhez azonban érdemes tudni, hogy a magyar államháztartás kiadásainak már most is nagyjából ötöde nyugdíjkifizetésekre megy. További lehetőség, hogy minden eszközzel támogatja az állam a gyermekvállalást, a következő generációk létszámának növelését, illetve a már aktív korúak öngondoskodását. A helyzet az, hogy jelenleg is mindkettő történik. A családtámogatási rendszer megújulásának hatásait azonban még nehéz a 20 év múlva várható nyugdíjhelyzet szempontjából értékelni. Az önkéntes nyugdíjcélú -megtakarítások azonban most is elérhetőek, és bizonyos elemeiket az állam is támogatja.
Hogyan számítunk nyugdíjat?
Az átlagnyugdíj Magyarországon jelenleg 117 ezer forint körül van. De ez ugyanúgy statisztikai átlag, mint az, hogy az átlagos nyugdíj az aktív kori átlagjövedelem nagyjából 80 százalékát jelenti. A nyugdíjszámítás eléggé bonyolult folyamat, amely egyrészt figyelembe veszi az 1988 óta megkeresett jövedelem évekre lebontott átlagát. Az átlagból az úgynevezett nyugdíjszorzóval számítják ki a nyugdíj összegét. Ez a szorzó a szolgálati évek számától függ: a szorzó 20 év szolgálati viszonynál 0,53; 40 évnél 0,8; 50 év szolgálati viszony felett pedig 1, azaz száz százalékot jelent.
Az öregségi nyugdíj jogosultsági feltételei a következők: nyugdíjkorhatár betöltése, szükséges szolgálati idő megszerzése, valamint a fennálló biztosítási jogviszony megszüntetése. Az 1957-ben születettek már csak 65 éves korukban mehetnek nyugdíjba, vagyis 2022-tőla férfiak és nők számára egységesen 65 év lesz a nyugdíjkorhatár. Addig is születési évszámtól függően a nyugdíjkorhatár 62 évről fokozatosan emelkedik 65-re, évente fél évvel. (2016-ban az 1953-ban születettek töltik be a reájuk irányadó 63 éves nyugdíjkorhatárt). Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 20 év. Igaz, hogy már 15 év szolgálati idővel is lehet valaki nyugdíjas, de ekkor csak résznyugdíjat kaphat. Az elmúlt évek fejleménye, hogy a nőknek nem kell megvárniuk a korhatárt, hiszen 40 év jogosultsági idő birtokában bármikor kérhetik a korai nyugdíjazásukat. A jogosultsági idő a szolgálati időnél szűkebb tartalommal bír.
A probléma az, hogy egyáltalán nem tudható, 20 év múlva mennyi nyugdíjat lesz képes fizetni az állam. Általános becslés szerint a nyugdíjak mai értékének nagyjából 40-60 százaléka lehet a maximum, amit a jelenlegi rendszer komoly átalakítása nélkül képes lehet kifizetni. És itt jön képbe az állam által most is támogatott öngondoskodás.
De mit tehetek én?
Fontos pont, hogy a 110 ezer forintot meghaladó átlagnyugdíj úgy jön össze statisztikailag, hogy csaknem 800 ezer nyugdíjas kap 100 ezer forint feletti ellátást havonta, és van egy nagyon kis réteg, akik 200 ezer forint feletti összeghez jutnak. Ennek oka, hogy ők vagy nagyon sokat kerestek, vagy nem vonultak nyugdíjba az első lehetséges időpontban, vagyis megnyújtották a járulékfizetéssel járó éveiket.
Viszont minden mérés és elemzés azt jelzi, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik vagy keveset keresnek, vagy nagyon kevés a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmük. Mert mondjuk hivatalosan minimálbérre vannak bejelentve, vagy egyéni vállalkozóként a minimum járulékszintet fizetik be. Az ő nyugdíjuk pedig egészen biztosan alacsony lesz. Ezért egy mai 40 évesnek sok minden más mellett érdemes azt a célt is kitűznie, hogy az életpálya keresetet feltornázza. Magasabb presztízsű állások felé elindulni, új szakmát tanulni persze nem egyszerű, de akár az állami rendszertől, akár a magán megtakarításoktól vár valaki időskori életszínvonal fenntartást, a magasabb kereset nélkül ez nem könnyű.
Éppen a kevés, vagy a valósnál kevesebb járulékalap miatt lehetséges, hogy a mai nyugdíjasok az átlagkeresetüknek még nagyjából 83 százalékát kaphatták meg (hosszú szolgálati idővel), azonban a vállalkozókban bővelkedő generációknál ez akár 20-30 százalékkal is alacsonyabb lehet már a következő évtizedben.
Eközben minden felmérés arra mutat, hogy az aktív korúak 70 százaléka tisztában van azzal, hogy nem feltétlenül lesz elégséges az általa elvárt életszínvonal fenntartásához a majdani nyugdíj. A pénzintézetek felmérései szerint a magyar háztartások egyharmada igen komoly megtakarításokat képes felhalmozni, és másik egyharmaduk is képes annyi pénzt félretenni, amennyi a nyugdíjaskori élet finanszírozásának megalapozására elégséges. Mégis csupán 30 százalékuknak van nyugdíjcélú megtakarítása. Az 55 év feletti aktív korúaknál valamivel jobb ez az arány, de ott is csupán 43 százalék.
Egy másik mérés azt mutatta ki, hogy az aktív korú magyar lakosság harmada biztos benne, hogy kevés lesz a nyugdíja, mégis 10 emberből csupán kettőnek van önkéntes nyugdíjpénztári számlája (nagyjából 1,1 millió pénztári szerződés létezik). A nyugdíj előtakarékossági számlával rendelkezők fele egy biztosítók által készített felmérés alapján nem igényelte az erre járó állami támogatást sem, noha évente akár 100 ezer forintot is erre a célra fordíthatnának a befizetett személyi jövedelemadójukból. A pénzügyi kultúra hiányát mutatja az is, hogy a vagyonnal rendelkezők 15 százaléka egyáltalán nem fekteti be – még biztonságos helyen sem – megtakarításait, és otthon, készpénzben tartja a tartalékokat.
Ami a mai 40 évesek helyzetét tovább nehezítheti, az, hogy 15 év múlva a 80 évnél idősebbek részaránya megduplázódik, vagyis az akkor 10 évvel a nyugdíj előtt állóknak nem csak magukra és a gyermekeikre, de a szüleik korosztályára is költeniük kell. És volna is megoldás, mert bár a mai 20-as, 30-as fiatalok úgy képzelik, hogy vagyonokat kell költeniük nyugdíj-előtakarékosságra, egy a negyvenes évei elején járó magyar akár 500 forinttal is elkezdheti a folyamatot.
(csalad.hu)
