Eltolódott a nemi egyensúly a felsőoktatásban
Nemzetközileg megfigyelhető trend, hogy egyre több nő végez felsőfokú tanulmányokat, miközben a férfiak száma csökken. Egy friss brit kutatás szerint, ha a helyzet nem változik, pár évtizeden belül komoly társadalmi feszültséget okozhat a jelenség eredménye.
Az Egyesült Királyságban jelenleg a nők 35 százalékkal nagyobb valószínűséggel végeznek felsőfokú tanulmányokat, mint a férfiak. Az adat önmagában nem lenne riasztó, ha a tendencia nem azt mutatná, hogy a nemek közti egyensúly eltolódása folyamatos. Egy friss felmérés szerint a napjainkban születő leányok már 75 százalékkal nagyobb eséllyel kerülnek egyetemre, mint a velük egykorú fiúk - írta meg a brit felsőoktatási kutatóintézet (HEPI) tanulmányára hivatkozva a BBC. A problémát az jelenti, hogy amennyiben továbbra is az egyetemi vagy főiskolai végzettség jelenti a jobb kereseti lehetőséget és az átlagosnál biztosabb állást, a férfiak jelentős hátrányba kerülhetnek pár évtizeden belül a társadalomban, ami pedig akár jelentős feszültségeket is okozhat. A brit felsőoktatási felvételi szolgálat (UCAS) vezetője, Mary Curnock Cook szerint akár olyan szakadék is kialakulhat a két nem között, mint ami a szegények és a gazdagok között van mondjuk a szolgáltatások elérésében, vagy az általános lehetőségek tekintetében. Jelentős különbségek léphetnek fel a társadalmi mobilitás terén is. Éppen ezért például Skóciában azt a célt tűzték ki, 2030-ra legfeljebb 25 százalék lehet a hallgatók nemi összetételében mutatkozó különbség.
Nem csak a szigetországban tapasztalható eltolódás a nők irányába a felsőoktatásban, hanem az iparilag fejlett államok egészére jellemző ez a helyzet. Ettől függetlenül a szakértők egyelőre nem tudnak mindenki számára kielégítő választ adni arra a kérdésre, milyen okok állhatnak a jelenség mögött. A BBC több teóriát is megemlít, hozzátéve, hogy némelyiket már meghaladta az idő. Egy vélekedés szerint a különbség abból ered, hogy a fiatal férfiak leginkább a sorsdöntő vizsgákon, megmérettetéseken teljesítenek jobban, míg a lányok a tartós erőfeszítést igénylő feladatokat részesítik előnyben - kitartásuk miatt pedig az egyetemi évek alatt egyre nő arányuk a lemorzsolódó fiúkhoz képest. Ez azonban könnyen megcáfolható az intézményi statisztikákkal. Egy másik elképzelés azt emeli ki, hogy a 90-es évektől kezdve a tanári szakma kezd elnőiesedni, míg korábban a férfiak uralták ezt a területet, mostanra arányuk erősen visszaesett. Ez a modell pedig a lányoknak kedvez és csinál kedvet jobban a továbbtanuláshoz. Nem tűnik ennyire spekulatívnak az a magyarázat, amely szerint gazdasági racionalitás vezeti a diplomaszerző nőket: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők fizetése között jóval kisebb a különbség, mint az alacsonyabb képesítéssel bíró nők és férfiak között. Az adatok azt mutatják, az Egyesült Királyságban a hátrányos helyzetű fehér férfiak alig 10 százaléka megy felsőoktatási intézménybe - ez a legkisebb arány minden társadalmi vagy etnikai csoport között. Sokkal nagyobb eséllyel kerül egyetemre a hátrányos helyzetű ázsiai származású vagy akár fekete diák. Nem mellesleg a felmérések azt mutatják, hogy a fiúk - nagy általánosságban - kevésbé szeretnek tanulni, mint a lányok. Az első hallásra a probléma végletes leegyszerűsítésének tűnő kijelentésről tudni kell, hogy a következtetés a Pisa-felmérésből vonható le. Az OECD államok körében végzett kutatás szerint ugyanis a fiúk - a lányokhoz képest - kevésbé igyekeznek az iskolában keményen dolgozni a sikerért, vagy kevesebben olvasnak könyveket kedvtelésből. Sokkal szívesebben vannak azonban távol az intézménytől, és bliccelik el a házi feladat megírását, mint osztálytársnőik.
(csalad.hu)
