Nem jó az embernek egyedül lenni
Ma kormányzati küzdelem folyik a családok megerősítéséért Magyarországon. Komoly gazdasági intézkedésekről van szó, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Azonban az embereknek mindenek előtt a családalapítás felvállalásáig kell eljutniuk – véli a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának ifjúsági irodavezetője. Szontágh Szabolccsal az ifjúságról és a családalapításról beszélgetett a csalad.hu.
Ön egyházi ember, akinek hivatása az ifjúság. Milyen feladatokkal jár a munkája a mindennapokban?
A református egyházban a Zsinat a legmagasabb döntéshozó testület, amelynek határozatait mi adaptáljuk a valóságba, lefordítjuk a hétköznapok nyelvére.
Mennyire sikeres ez a tolmácsolás? Közel tud kerülni az egyház napjainkban a fiatalsághoz?
Szerintem igen, mégpedig egyre inkább. Úgy tűnik például, hogy az általunk szervezett egyik legfontosabb esemény, a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó igen népszerű, hiszen csaknem négyezer fiatal látogatja. A fiatalok megszólítása érdekében pedig konferenciáinkon, szakmai műhelyeinkben kifejezetten olyan munkatársakat képzünk, akik az ifjúsággal foglalkoznak. Az a tapasztalatunk, hogy a közösség iránti igény folyamatosan nő a fiatalokban. Néhány éve például virágkorukat élték az online felületek úgynevezett „közösségei”, most viszont azt látjuk, hogy a fiatalok egyre inkább olyan közösségek felé fordulnak, ahol valóságosan találkozhatnak kortársaikkal. Ebben pedig az egyházaknak nagyon nagy felelősségük van, hogy biztosítsák azokat a kereteket, amelyek közt a fiatalok érték alapon találkozhatnak egymással, illetve nem utolsó sorban magával Istennel.
Találkozási lehetőségként említette a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozót, ahol az egész Kárpát-medence keresztyén fiataljai összegyűlhetnek. Mennyiben tér el egy ilyen találkozó mondjuk a Sziget Fesztiváltól?
Teljesen. Egyrészt nem szeretjük a fesztivál szót, ezért tudatosan találkozónak nevezzük a Csillagpontot. Azt szoktuk mondani, hogy a mi ifjúsági találkozónk nyomokban fesztivál elemeket is tartalmaz. Általában reggel hét órától éjfélig biztosítunk programlehetőségeket, négy nap alatt több mint háromszáz program várja a résztvevőket. Olyanok ezek, amelyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok jobb önismeretet szerezzenek, hogy képesek legyenek elgondolkodni saját életük értelméről. Mindig van egy főelőadás, egy olyan fő témával, amit hangsúlyozottan nagyon röviden villantunk fel a fiataloknak, akik később kiscsoportos beszélgetéseken foglalkoznak vele részletesen. Később a fő témával kapcsolatos interaktív programokkal mélyíthetik ismereteiket a résztvevők. Esténként pedig lelki táplálékkal is szolgálunk, megjelenik az Ige, mint válaszlehetőség, majd akárcsak a világi fesztiválokon, a mi rendezvényünkön is világi zenekarok lépnek fel. Velük azonban egyeztetünk, hogy tudják, milyen közösségnek játszanak. Meg is szoktak lepődni, amikor szembesülnek azzal, hogy itt is több ezres közönség előtt lépnek fel, de az alkoholfogyasztás itt nem szokás.
Tehát nincs italozás, és mégis azt mondja, hogy egyre népszerűbbek ezek a rendezvények a fiatalok körében?
Bizony! Mert közösség nélkül az ember halott. Mindenkinek szüksége van olyan közösségre, ahol fel tud töltődni, ahol biztonságban érezheti magát, ahol odafigyelnek rá. Mindez létezésünk alapvető szükséglete.
Idén is lesz Csillagpont?
Idén nem lesz, ugyanis kétévente szoktuk megszervezni. Speciális találkozó ez azért is, mert önkéntesek szervezik, és így időigényes az előkészítés. Határainkon innen és túl ötszáz önkéntes fiatalt mozgatunk meg a szervezéssel. Valljuk ugyanis, hogy nem elég „megetetni” a fiatalokat, jobb, ha megtanítjuk őket „halászni”. Bevonjuk őket a kezdetektől, látják a munka értelmét, illetve azt, hogy saját kis közösségeiket miként tudják színesebbé varázsolni.
A hétköznapokban hogyan szólíthatók meg a mai fiatalok? Úgy tűnik, napjainkban egyre távolodnak egymástól a generációk, és gyakran a szülők is tehetetlenek...
Nincs nagy titok: először is meg kell őket hallgatni. Hiszen mindig, mindenki csak elvárást támaszt velük szemben, anélkül, hogy a felnőttek tudnák, mi szorítja őket. Szerintem ennyire egyszerű a feladat: merjük őket komolyan venni, merjük őket bevonni, és tényleg azon gondolkodjunk el, amit ők mondanak. A fiatalok is érző, gondolkodó emberek, akiknek számos komoly kihívás, rengeteg szűretlen információ közepette kell helytállniuk. Nagy felelősségünk van abban, hogy meghallgassuk őket, és tovább tudjanak lépni saját életútjukon.
Azt mondja, hallgassuk meg őket. De gyakran nem hajlandók beszélni...
Értem, mire gondol. Sok kutatás nevezi a mostani fiatalokat „néma generációnak”. Nézze, ha engem sokszor elhallgattatnának és kioktatnának, egy idő után nekem sem lenne kedvem beszélni. Viszont sok jó szakember van – nemcsak az egyházban, hanem világi intézményekben is –, akik képesek előhozni a fiatalokból a képességet, hogy megfogalmazzák, mi a bajuk. Először ismerni kell a bajt, aztán lehet változtatni rajta. Sokat tehetünk azért, hogy ezt a néma generációt szóra bírjuk.
Ön például nyilvánvalóan eredményesen teszi ezt, hiszen ha jól tudom, „Szabi lelkészként” emlegetik a fiatalok.
Igen, így van. Ez is egy tudatos szándéka az egyházunknak, amit a világiak úgy fogalmaznának, hogy a demokratikus folyamatok erősítése. Azt akarjuk, hogy a fiatalok gondolatai eljussanak a vezetőkig, és ebből párbeszéd alakuljon ki. Könnyebb így.
A mai fiatalokból lesznek a jövő családjai. Milyennek látja napjainkban a családok helyzetét?
Ma kormányzati küzdelem folyik a családok megerősítéséért Magyarországon. Komoly gazdasági intézkedésekről van szó, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Szerintem ezek bravúrosak. Azonban én – mint ifjúsággal foglalkozó lelkész – azt látom, hogy az embereknek mindenek előtt a családalapítás felvállalásáig kell eljutniuk. Hogy férj és feleségként akarjanak élni. Látjuk az ifjúsági kutatásokból, hogy ezen a területen két alapvető képességet kell erősíteni: a felelősségvállalást és az elköteleződést. A mai korszellem szerint ugyanis ha valami elromlik, azt könnyebb kidobni és helyette újat venni, mint javítgatni.
Tud ezen változtatni az egyház?
Az egyház elsősorban abban tudja támogatni a családok létrejöttét, hogy tanítja az említett felelősséget és elköteleződést, illetve a meglévő családok mellé áll, amikor azok nehézségbe kerülnek. Hiszen a Bibliában is benne áll: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt”.
(csalad.hu)
