Farkas Péter: A fiatalok vágynak a biztonságra, házasodni szeretnének
Ha egymás vállalása nem teljesedik ki az igen kimondásában, akkor az a kapcsolat talán nem is olyan stabil.
Erről is beszélt a csalad.hu-nak a hamarosan megszűnő Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet főigazgatója. Farkas Péter Közép -Európa egyetlen családpolitikai intézetét vezeti, munkatársai háttértanulmányokat készítenek a családok helyzetéről, problémáiról.
- Hányadik házassági évfordulójukat ünneplik a feleségével?
- A 34.-et. Négy gyerekünk, nyolc unokánk van. Már csak a legkisebb, Kinga lányom lakik velünk. Volt idő, amikor a templomban nekünk volt a legtöbb unokánk. Most már egy 11 unokás házaspár beelőzött, de még Kinga okán van reményünk, hogy újra mi álljunk a sor élén.
– Keresve sem találhatnék jobb embert arra, hogy megkérdezzem, mi kell a jó és hosszú házassághoz?
- Erre nem szociológusként, hanem magánemberként válaszolok. Az egymás elviselésének a hosszú távú képessége. A szerelem elmúlik, szeretetté mélyül, és ezt el kell fogadni. Minden nap szükséges tenni egy kicsit azért, hogy a szeretet megmaradjon. Mindkét félnek ápolgatni kell a kapcsolatot. Kell, hogy legyen idő egymásra, és hangsúlyozottan csak egymásra. Gyerekek, unokák nélkül. Fontos visszahozni az ifjúkori bohém perceket.
- Jobb a házasság, mint az élettársi kapcsolat?
- A házasság stabilabb, több gyermekáldással jár. Kell a szabad választás lehetősége, elfogadom az élettársi kapcsolati kultúrát. Az a fontos, hogy a tervezett gyerekek megszülessenek. De ennek a mai viszonyok között nagyobb és jobb lehetőségei vannak a házasságban.
- Miért?
- Mert ezt szolgálják a jogi struktúrák is. De ha ettől elszakadunk, akkor is azt mondom, ha az egymás vállalása nem teljesedik ki az igen kimondásában, akkor az a kapcsolat talán nem is olyan stabil. Életünknek a szimbólumok is nagyon fontos részei, a házasság is egy ilyen. Mindennapjainkat szimbólumok, hagyományok, értékek szabják meg. A fiatalok egyébként vágynak is a biztonságra, szeretnének házasodni.
- Akkor útközben csúszik félre valami? Hiszen az élettársi kapcsolat egyre népszerűbb, a házasság sokszor elmarad.
- Én azért ezt pontosítanám. Az élettársi kapcsolat elsősorban a 20-as évekre jellemző, amikor a fiatalok még nem akarnak végleg elköteleződni. Kitolódik a házasságkötés és gyermekvállalás időszaka, de amikor úgy döntenek, hogy gyermeket is vállalnak, ez úgy 30 éves korban jön el, akkor azt megpecsételik a házassággal.
- Az elvált, egy házasságon már túllévő emberek is óvatosabbak.
- Érdekes kutatási téma lesz a családok szétesésének vizsgálata, az egyszülős családok problémája. Fontos kérdés a szegénységük. Míg a
családpolitikai intézkedések segítették a szegénység csökkenését, az ő esetükben ez nincs így. De visszatérve az óvatosságra. Két elvált ember kapcsolatából mozaikcsalád születik. Az a baj, hogy ez aztán tényleg nagyon nehéz állapot. Ha egy fiatal a párkapcsolati kultúráról nem sok ismeretet kapott a szüleitől, az iskolában, a konfliktuskezelése sem tökéletes, még nehezebben kezeli és viseli ezt a speciális helyzetet. Két sebzett emberről van szó, hiszen a válás egy több évig tartó szétesési folyamat. A gyermekek is szenvednek, a szülők néha bozótharcosként játsszák ki egymás ellen őket. Egy ilyen helyzetben ennek a két embernek ép családot építeni…. Hát, finoman szólva sem egyszerű.
- Talán nem csak az együttélés, hanem a válás kulturált formáját is meg kellene tanulni.
- Az elmúlt évtizedekben csak az ügyvéd volt az, aki a válásban közreműködött. Nem volt szociális szakember, lelki pásztor, aki a szétválás helyett az összetartás lehetőségét kereste volna.
- Most van?
- Kevés. Lehet azon mosolyogni, hogy amerikai filmekben mindenkinek van pszichiátere. De ezeknek az embereknek a hiánya vezetett idáig. A gyermekek nem tanulják az együttélést az iskolában, rossz példát látnak otthon. Hogy a csudába tanulják meg a hosszú kapcsolat titkát? De megjegyzem, szükség lenne egy szülők akadémiájára is.
- Minden párkapcsolatot meg kell menteni?
- Nem, de próbálkozni érdemes.
- Ön egy olyan intézményt vezet, amely a családi életre nevelés irányába terelhetné a kormányt.
- Az jó és fontos, hogy a családpolitikát a kormány a közgondolkodás centrumában tartja. Minden ma meg nem tett lépés a jövőben üt vissza. De, akik azt állítják, hogy a népesedési gondok bármilyen intézkedés hatására azonnal megoldódnak, azok nem állítanak igazat. Szeretném látni, hogy az otthonteremtés területén megerősödik a bérlakás program, a család és a munka összeegyeztethetősége jelentősebb lesz. Ma Magyarországon nincs még meg a rugalmas munkaerőpiac feltétele.
- Ezekről a szakminisztériummal is egyeztet?
- Természetesen. Mint a minisztérium háttérintézménye olyan kutatásokat végünk, amelyekre egy egy döntést alapoz a kormány.
- Akkor Ön tudhatja, hogy tanulnak-e a gyermekek a családi életről és a konfliktuskezelésről a jövőben.
- Néhány évfolyamon a családi életre nevelés kérdése visszatérő rendszerben működik, a kerettantervek része. De sok még a hiányosság. A Népesedési Kerekasztal tagja is vagyok. Elkészítettünk egy 40 órás anyagot, könyvet írtunk belőle, és igyekeztünk olyan pedagógusokat képezni, akik a családi életre nevelést tanítják. Sajnos csak kis számban sikerült. A pedagógusok felkészítés, továbbképzése, illetve a tananyag főiskolák, egyetemekbe való integrálása egyelőre kevésbé sikeres. Ráadásul, ha mindezt olyan pedagógusok oktatják, akik maguk is elváltak, megkeseredett emberek, akkor a szép cél kárba vész.
(csalad.hu)
