Farkas Péter: A fiatalok vágynak a biztonságra, házasodni szeretnének

Ha egymás vállalása nem teljesedik ki az igen kimondásában, akkor az a kapcsolat talán nem is olyan stabil.

Erről is beszélt a csalad.hu-nak a hamarosan megszűnő Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet főigazgatója. Farkas Péter Közép ­-Európa egyetlen családpolitikai intézetét vezeti, munkatársai háttértanulmányokat készítenek a családok helyzetéről, problémáiról.

-  Hányadik házassági évfordulójukat ünneplik a feleségével?

­ - A 34.-et. Négy gyerekünk, nyolc unokánk van. Már csak a legkisebb, Kinga lányom lakik velünk. Volt idő, amikor a templomban nekünk volt a legtöbb unokánk. Most már egy 11 unokás házaspár beelőzött, de még Kinga okán van reményünk, hogy újra mi álljunk a sor élén.

  – Keresve sem találhatnék jobb embert arra, hogy megkérdezzem, mi kell a jó és hosszú házassághoz?

­ - Erre nem szociológusként, hanem magánemberként válaszolok. Az egymás elviselésének a hosszú távú képessége. A szerelem elmúlik, szeretetté mélyül, és ezt el kell fogadni. Minden nap szükséges tenni egy kicsit azért, hogy a szeretet megmaradjon. Mindkét félnek ápolgatni kell a kapcsolatot. Kell, hogy legyen idő egymásra, és hangsúlyozottan csak egymásra. Gyerekek, unokák nélkül. Fontos visszahozni az ifjúkori bohém perceket.

­- Jobb a házasság, mint az élettársi kapcsolat?

­

  • A házasság stabilabb, több gyermekáldással jár. Kell a szabad választás lehetősége, elfogadom az élettársi kapcsolati kultúrát. Az a fontos, hogy a tervezett gyerekek megszülessenek. De ennek a mai viszonyok között nagyobb és jobb lehetőségei vannak a házasságban.  

­ - Miért?

­ - Mert ezt szolgálják a jogi struktúrák is. De ha ettől elszakadunk, akkor is azt mondom, ha az egymás vállalása nem teljesedik ki az igen kimondásában, akkor az a kapcsolat talán nem is olyan stabil. Életünknek a szimbólumok is nagyon fontos részei, a házasság is egy ilyen. Mindennapjainkat szimbólumok, hagyományok, értékek szabják meg. A fiatalok egyébként vágynak is a biztonságra, szeretnének házasodni.

­

  • Akkor útközben csúszik félre valami? Hiszen az élettársi kapcsolat egyre népszerűbb, a házasság sokszor elmarad.

­

  • Én azért ezt pontosítanám. Az élettársi kapcsolat elsősorban a 20­-as évekre jellemző, amikor a fiatalok még nem akarnak végleg elköteleződni. Kitolódik a házasságkötés és gyermekvállalás időszaka, de amikor úgy döntenek, hogy gyermeket is vállalnak, ez úgy 30 éves korban jön el, akkor azt megpecsételik a házassággal.

­

  • Az elvált, egy házasságon már túllévő emberek is óvatosabbak.

­

- Érdekes kutatási téma lesz a családok szétesésének vizsgálata, az egyszülős családok problémája. Fontos kérdés a szegénységük. Míg a

családpolitikai intézkedések segítették a szegénység csökkenését, az ő esetükben ez nincs így. De visszatérve az óvatosságra. Két elvált ember kapcsolatából mozaikcsalád születik. Az a baj, hogy ez aztán tényleg nagyon nehéz állapot. Ha egy fiatal a párkapcsolati kultúráról nem sok ismeretet kapott a szüleitől, az iskolában, a konfliktuskezelése sem tökéletes, még nehezebben kezeli és viseli ezt a speciális helyzetet. Két sebzett emberről van szó, hiszen a válás egy több évig tartó szétesési folyamat. A gyermekek is szenvednek, a szülők néha bozótharcosként játsszák ki egymás ellen őket. Egy ilyen helyzetben ennek a két embernek ép családot építeni…. Hát, finoman szólva sem egyszerű.   

­

  • Talán nem csak az együttélés, hanem a válás kulturált formáját is meg kellene tanulni.

­

- Az elmúlt évtizedekben csak az ügyvéd volt az, aki a válásban közreműködött. Nem volt szociális szakember, lelki pásztor, aki a szétválás helyett az összetartás lehetőségét kereste volna.

- Most van?

- Kevés. Lehet azon mosolyogni, hogy amerikai filmekben mindenkinek van pszichiátere. De ezeknek az embereknek a hiánya vezetett idáig. A gyermekek nem tanulják az együttélést az iskolában, rossz példát látnak otthon. Hogy a csudába tanulják meg a hosszú kapcsolat titkát? De megjegyzem, szükség lenne egy szülők akadémiájára is.

­

  • Minden párkapcsolatot meg kell menteni?

­

  • Nem, de próbálkozni érdemes.

- Ön egy olyan intézményt vezet, amely a családi életre nevelés  irányába terelhetné a kormányt.

- Az jó és fontos, hogy a családpolitikát a kormány a közgondolkodás centrumában tartja. Minden ma meg nem tett lépés a jövőben üt vissza. De, akik azt állítják, hogy a népesedési gondok bármilyen intézkedés hatására azonnal megoldódnak, azok nem állítanak igazat. Szeretném látni, hogy az otthonteremtés területén megerősödik a bérlakás program, a család és a munka összeegyeztethetősége jelentősebb lesz. Ma Magyarországon nincs még meg a rugalmas munkaerőpiac feltétele.

- Ezekről a szakminisztériummal is egyeztet?

- Természetesen. Mint a minisztérium háttérintézménye olyan kutatásokat végünk, amelyekre  egy ­ egy döntést alapoz a kormány.  

- Akkor Ön tudhatja, hogy tanulnak-e a gyermekek a családi életről és a konfliktuskezelésről a jövőben.  

­

    • Néhány évfolyamon a családi életre nevelés kérdése visszatérő rendszerben működik, a kerettantervek része. De sok még a hiányosság. A Népesedési Kerekasztal tagja is vagyok. Elkészítettünk egy 40 órás anyagot, könyvet írtunk belőle, és igyekeztünk olyan pedagógusokat képezni, akik a családi életre nevelést tanítják. Sajnos csak kis számban sikerült. A pedagógusok felkészítés, továbbképzése, illetve a tananyag főiskolák, egyetemekbe való integrálása egyelőre kevésbé sikeres. Ráadásul, ha mindezt olyan pedagógusok oktatják, akik maguk is elváltak, megkeseredett emberek, akkor a szép cél kárba vész.

 

   (csalad.hu)