Tanítani kellene, hogyan kell családban élni
A Család- Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet (CSINI) 2013 óta vizsgálja a családok felbomlásának társadalmi költségeit.
Az elmúlt években tovább folytatták a kutatásokat az Eötvös Loránd Tudományos Egyetem (ELTE), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), a Debreceni Egyetem (DE), a Miskolci Egyetem (ME) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) oktatói, hallgatói. Az eredmények ismertetéséről konferenciát szervezett a CSINI, a találkozó után az előadókkal beszélgetett a csalad.hu.
Pillók Péter (PPKE) a Társadalmi transzferek hatása a gyermekes családok helyzetére című kutatást ismertette.
- Kollégájával azt tárta fel, miként hatnak a társadalmi transzferek a gyermekes családok anyagi helyzetére.
- Három tipikus háztartást vizsgáltunk a Központi Statisztikai Hivatal 2010-12- es évi adatainak összevetése alapján. Az egyszülős bármennyi gyerekes, a kétszülős kétgyerekes, és a kétszülős, legalább három gyerekes családoknál megnéztük a családi költségvetést. Azt, hogy mennyi a család keresete egy évben. Ez alapján kiderült, melyek a jövedelmi szegény családok. Majd kivontuk az összkeresetből a transzferek értékét.
- Melyek ezek a transzferek, mit vontak el?
- A pénzbeli támogatásokat, például a gyedet, a gyest, a családi pótlékot. Megnéztük, hogy így mennyi az összjövedelem, és újra kiszámoltuk a szegénységi küszöböt. Ha a két szegénységi küszöb különbségét összehasonlítjuk, akkor megkapjuk, hogy a társadalmi transzferek odaadása milyen hatással van a családi jövedelemre.
- Mi derült ki?
- Az, hogy melyik családtípusnál mennyivel csökkenti a szegénységi küszöböt, az elszegényedés esélyét a másodlagos jövedelem. Az egyszülős családoknál nem meglepő módon, kisebb arányban mérsékli a társadalmi jövedelem a szegénységi küszöböt, mint a kettő vagy három gyerekesek esetében. A szegénységcsökkentő hatás a háromgyerekeseknél ugrott igazán nagyot. Ez jó, hiszen tudjuk, hogy nagy szegénységi kockázatot jelent a gyermekvállalás.
- A kutatás eredménye tehát igazolja azt a családpolitikai szándékot, hogy szülessen minél több gyerek. Ők azok, akik magasabb állami juttatásra számíthatnak?
- Pontosan. Ám, miközben nagyon megnőtt a társadalmi transzferek szegénység csökkentő hatása a több gyerekeseknél, vagyis, ők jelentősebb állami juttatást, kedvezményt kapnak, az egyébként jóval népesebb csoport, az egyszülős család nem jár ilyen jól. Persze a három vagy többgyerekes helyzete sem könnyű, hiszen az egyik szülő általában inaktív. Azt pedig ugye tudjuk, hogy a legnagyobb szegénységre hajlamosító tényező a kereset hiánya. Körülbelül 30 ezer többgyerekes háztartás van, egyszülős viszont 120 ezer.
- Mi a helyzet a kétszülős, kétgyerekes családokkal?
- Ők relatív jó helyzetben vannak, hiszen két keresőre kevés eltartott jut. A végső következtetés az, hogy míg összességében csökkent a transzferek szegénységcsökkentő hatása, a gyermekesnél kisebb-nagyobb arányban nőtt, az állam több pénzt hagy a családoknál.
Engler Ágnes (DE) a család és az iskolai eredményesség összefüggéseit elemezte.
- Mi a jó házasság titka?
- A kutatási eredményekkel kapcsolatban egyetemistákkal beszélgettem a különböző együttélési formákról, az élettársi kapcsolatról, házasságról. Arról panaszkodtak, hogy nincs előttük minta, hiszen többségük elvált szülők gyermeke.
- Mit mutatnak a kutatási eredmények?
- Érdekes következtetésekre jutottunk. Az a házasság, amelyet megelőzött az együttélés, próbaházasság, bomlékonyabb. Akik nem költöztek össze az esküvő előtt, kisebb eséllyel válnak el. Ezt mutatják a nemzetközi adatok is.
- Miért lett népszerű a válás?
- Egyik lehetséges oka, hogy a fiatalok nem látnak megfelelő mintát. Az ő szüleik is elváltak, hiányzik az édesapa, nincs követendő példa. A fiúk nem tanulnak meg udvarolni, a lányok nem tudják, hogyan kell egy férfihoz viszonyulni.
- Mi a megoldás?
- Generációváltásra lenne szükség. Ha a fiatalok segítséget kapnának, megfordulhatna a folyamat, és ők már sikeres, tartós kapcsolatban élhetnének. Ha ők már együtt nevelnék a gyerekeiket, előttük már lenne példa. Így fordulhatna vissza a folyamat.
- Na de honnan érkezzen a segítség?
- Például az iskolából. Azt a fiatalok is érzik, hogy nagyon sok fölösleges dolgot tanulnak. Arról viszont nem, miként kell kezelni a konfliktust, hogyan kell háztartást vezetni, gyereket nevelni.
- A családszerkezet és az iskolai eredményesség kapcsolatát vizsgálta. Milyen eredményre jutott?
- A teljes család biztosítja legjobban az iskolai előmenetelt. Még a hátrányos helyzetű, kistelepülésen élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező szülők gyermekei is sokkal jobb eredményt érnek el, ha az apa és az anya együtt él. A felmérés egyértelműen igazolja: a családban élés a klasszikus hátrányokat is kompenzálja. És ez az új kapcsolatra is igaz. A gyerek akkor nyugszik meg a szülei válása után, ha a nevelőszülő és a saját szülő összeházasodik. Ez egy plusz töltetet, biztonságot ad neki.
- Nem hallgathatjuk el, hogy van olyan helyzet, amikor ez nem igaz.
- Valóban, de ennek vizsgálata egy külön feladat lesz. Most ugyan rákérdeztünk a problémákra, de arról nem szívesen beszélnek az emberek. Hiába érdeklődtünk, előfordul-e a családban például alkoholizmus, elenyésző azoknak a száma, akik erre igennel válaszoltak. Ugyanakkor tény, ha probléma van a családban, az azonnal látszik a gyerek viselkedésén. Elszigetelődik a társaitól, befelé fordul, vagy éppen agresszívvá válik. A kutatás eredményének talán legfontosabb üzenete, hogy a családi életre nevelés kulcsfontosságú kérdés. Meg kell tanulni az apa és anya szerepet, azt, hogy a család érték, védőfaktor. De ugyanilyen fontos a problémák felismerése, kezelése, elfedés helyett a kibeszélése. Az egyetemen azon dolgozunk, hogy ez az iskolai oktatás része legyen.
Szécsi Judit (ELTE) a válások során fellépő kapcsolati problémák kezelését vizsgálta.
- Méltatlan és megalázó – ez jutott eszembe, amikor a kapcsolattartás konfliktusaival kapcsolatos elemzésről tartott előadást. Borzasztó helyzetbe kerülhetnek elsősorban az apák akkor, ha az anyák – akár bosszúból – ezt így akarják.
- A bíróság a szülők pénzügyi helyzete, munkahelyi stabilitása, és egy pszichológiai szakvélemény alapján dönt arról, melyik szülő legyen a gondozó, vagyis kinél lakjon a gyerek.
- Szinte borítékolható, hogy ez az anya. És ezzel elkezdődik az apa kálváriája, akit arra ítélhetnek, hogy kéthetente, mesterséges környezetben egy vagy több szakember előtt találkozzon a saját gyerekével.
- Ez valóban egy nagy probléma. Az apák szülőtudata sokat változott, ők már nem másodlagos szerepet akarnak. Ma már nem nyugszanak bele abba, hogy a gyerek mindenáron az anyánál marad, aki ha elengedi hozzá a gyereket, akkor találkozik vele, ha nem, akkor lemond róla. Az apáknak igényük van a gyereknevelésre és arra, hogy megmaradjon a minőségi kapcsolat. Csakhogy az anyáknak ez nem feltétlenül tetszik.
- Ebből adódik ez a megalázó és méltatlan helyzet. Ez valóban az apai képesség megkérdőjelezéséről szól, vagy sokkal inkább egyfajta bosszúállás egy esetleg elhagyott, megcsalt feleség részéről?
- Gyakori, hogy a különköltözés után fél-egy évig egy jól működő megállapodás szerint működik a kapcsolattartás. Majd valahogy a nő nem lép túl a sértettségen, és mondvacsinált indokkal jön a váltás. Az anya kéri a felügyeletet az apa mellé. Azt azért fontos megjegyezni, hogy a kliensek 60 százaléka diplomás, magasan kvalifikált, jól ismeri a jog nyelvét. A bíróságok meg nem mernek ebben a kérdésben kemények lenni, és elutasítani a kezdeményezést.
- Kellene? Mi alapján dönthet a bíró, aki jó esetben kéthavonta találkozik a perben álló felekkel?
- Az alapján, hogy egy szakembergárda van mögötte.
- Van mögötte?
- Nincs. Ezen kellene változtatni. Meg azon, hogy egy ilyen kérvénynek időkeretet kellene szabni. Kapjanak a felek mondjuk fél évet, és a kapcsolattartó szülőt megismerő szakember látja, hogy jogos-e a felügyelet igénye. A bíróságok fejében sem tiszta sokszor, hogy ha felügyeleti kapcsolattartásról döntenek, az azt jelenti, hogy az apa és a gyerek mellett ott ül egy vagy két szakember, vagy detektív üvegen keresztül figyeli őket. Egy ilyen helyzetet nem lehet a végtelenségig húzni, márpedig most évekig tarthat. A szakemberek előtt egyértelmű, hogy valóban baj van az apával, vagy az anya dimenzionálja túl a problémát. Gyakran előfordul, hogy szerdán együtt van a játszótéren a család, hétvégén meg menni kell a felügyelő elé. A kérdés az, egy nőnek mért van szükség arra, hogy a gyereket felhasználva álljon bosszút a volt társán. Az tény, hogy a gyerek egy hatalmi eszköz a kezében. Csakhogy ilyenkor inkább mediációra kellene menni, szakember segítségével kellene ketté választani a szülői problémát és a személyes, párkapcsolati sérelmet.
- Milyen hatással van egy ilyen helyzet a gyerekre?
- Vegyes. A gyerekek gyakran látják, hogy nincs baj az apával, de természetesen ők sem szeretik a mesterséges környezetet.
- Mi van, ha a gyereknek végképp elege lesz, és nem akar ebben a szituációban találkozni a kapcsolattartó szülővel?
- A gondozó szülőnek akkor is el kell vinnie a gyereket a kijelölt helyszínre, de a gyerek ott mondhatja, hogy nem akarja a találkozót. A 14 év fölöttiekre jellemző, hogy elegük lesz a tili-toliból.
- Mit csinálhat ilyenkor az apa?
- Semmit.
Földvári Mónika (CSINI) a családról való gondolkodás, családi értékek, demográfiai események és vallásosság című elemzésről beszélt.
- Milyen kapcsolat van a vallás és a családi értékek között?
- Nem családokat, hanem személyeket vizsgáltunk. Megnéztük, hogy azok, akik imádkoznak, egy adott egyházhoz tartoznak, vagy más szempont alapján vallásosak, hogyan vélekednek a családi életről. A vallásosak a tradíciókat követik, erősebb náluk a szülők tisztelete. Abban viszont nincs különbség a vallásos és nem vallásos emberek vélekedése között, hogy a férfinek és a nőnek felelősséget, szerepet kell vállalni az anyagi javak megteremtésében. Abban sincs eltérés, hogy gondoskodni kell a szülőkről.
- Milyen értékekben különböznek jelentősen?
- Például a gyermekvállalásban. A vallásosak között nagyobb a több gyereket vállalók aránya, a nem vállalásosok között pedig a gyermektelenek száma. A vallásosok házasságpártiak, a nem vallásosok az élettársi kapcsolatot részesítik előnyben.
- Eltérőek a női és férfi szerepek?
- Amit a vallásos nők többsége szeretne, az az otthon és a gyerek. Azt vallják, hogy a szülőnek gondoskodnia kell a gyerekről, még a saját kényelme árán is.
- A nem vallásosakra ez nem igaz?
- Ezt nem így lehet kijelenteni. De azt igen, hogy a vallásosak számára fontosabb a hűség és a házasság megtartása. A problémák megbeszélésére több eszközük van, és ebben az egyházi közösség is segít.
- A bármi áron együttélés biztos, hogy feltétlenül boldogságot jelent?
- Nem. De az kiderült, hogy a két csoport nagyjából ugyanazokkal a problémákkal szembesül, csak másképp oldja meg.
- Az iskolázottság szempontjából van különbség köztük?
- Míg régen a kevésbé iskolázottak, falun élők között voltak nagyobb arányban a vallásosak, mára ez kiegyenlítődött a városban élőkkel. Úgy is mondhatjuk, megfigyelhető az elitesedés.
(csalad.hu)
