Iskolaérett a gyermekem?
Menjen vagy ne menjen a gyerek idén általános iskolába? Tavasszal minden szülő elgondolkodik ezen, akinek gyermeke év közben tölti be a hatodik életévét. A törvény határozottan és egyértelműen fogalmaz, az iskolaérettségnek ugyanakkor számos testi-lelki-szociális feltétele van, és ha ezek mind teljesülnek, még akkor sem biztos, hogy a csemeténknek időszerű az iskolakezdés.
Az iskolaérettség a törvény szerint
Európa országaiban különféle oktatási rendszerek működnek, ezért az iskolakezdés is más-más életkorra tevődik. Átlagosan 5,5-7 évesen kezdik első tanévüket a gyerekek. Magyarországon ezt a köznevelési törvény szabályozza. Eszerint abban az évben válik iskolakötelessé valaki, amelyikben augusztus 31-ig betölti a 6. életévét. Az iskolaérettség megállapítása elsősorban az óvodapedagógusok feladata, akik ismerik a gyermek viselkedését, egyéni teljesítményét és közösségi tevékenységeit, így a fizikai-pszichés, valamint a szociális feltételek teljesülését megbízhatóan nyomon tudják követni.
Az óvónői szakvélemény mellé ugyanakkor érdemes szakemberek segítségét is igénybe venni a Nevelési Tanácsadóban. Ott külön iskolaérettségi vizsgálatot végeznek, melynek segítségével jól megállapítható, hogy a gyermek képes lesz-e helyt állni a tanintézményben testileg, lelkileg, fizikailag. Ezt a szakvéleményt kérheti az óvópedagógus, a szülő és a hatóság is.
Sajátos nevelési igényű gyermekeknél a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán kell részt venni. Minden esetben, amikor a szakértői testület úgy ítéli meg, hogy a gyerek iskolaérett, akkor abban az évben meg kell kezdeni az iskolát akkor is, ha a szülők esetleg ellentétes állásponton vannak. A szakmai grémium ugyanakkor javasolhatja, hogy a gyermek további egy nevelési évig maradjon az óvodában, és csak ezután válhat tankötelessé. És van egy olyan kitétel is, hogy ha a gyermek hat éves kora előtt éri el az iskolaérettséghez szükséges fejlettségi szintet, akkor a szülő kérésére a bizottság véleménye alapján engedélyezhetik, hogy az érintett már 6 éves kora előtt kezdje meg tanulmányait az első osztályban.
Fizikai feltételek
A belső érés, a családi nevelés és az óvodapedagógiai folyamatok révén a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolakezdéshez szükséges fejlettséget. Hat éves korára eljut az első alakváltozásához. Fizikai erőnléte megfelelő, megváltoznak testarányai és megtörténik az első fogváltása. Teste arányos (kb. 110 cm és 18 kg), és jó a teherbíró képessége. Mozgása rendezett, működnek a finommotoros mozgások. Szabályosan tud kúszni, mászni, lábujjhegyen, sarkon, külső-belső talpélen járni, guggolva haladni, páros- és egy lábon szökdelni, illetve felemelni a fejét háton- és hason fekvésben. Ezek hibátlan végrehajtása az írás-olvasáshoz szükséges idegrendszeri fejlettségre utalhat. További feltétel, hogy a gyermek nemcsak mozgását, hanem viselkedését, testi szükségleteit is tudja irányítani. Bír huzamosabb ideig, legalább 45 percig egy helyben ülni, vagyis tud koncentrálni legalább egy tanórányi időt. Kialakult a testsémája, felismerhető a jobb- vagy balkezessége, kialakult a ceruzafogása.
Pszichés alkalmasság
Az iskolaérett gyermeknél általánosan jellemző, hogy várja a tanév kezdetét, és ez a téma a játékaiban is megjelenik. Ilyenkor fontos számára a teljesítmény, az, hogy a rábízott feladatot maradéktalanul és kitartóan elvégezze. Bizonyos fokú monotónia-tűrése van. Emlékezőképessége fejlett, egyre több emléket tudatosan hív elő, megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem. Nyitott, érdeklődő, ki tudja fejezni gondolatait és érzelmeit a megfelelő szavakkal, a megfelelő tempóban és hangsúllyal. Tisztán, érthetően beszél, minden szófaj megjelenik a beszédében, különböző mondatszerkezeteket és mondatfajtákat használ. Végighallgat másokat és érti az elhangzottakat.
Kognitív képességek
Az iskolaérettség a kognitív képességek fejlettségi szintjétől is függ. Az mehet iskolába, aki térben jól tájékozódik, ismeri az irányokat, észlelése, érzékelése differenciálódik, képes megkülönböztetni a jobb- és baloldalát, kialakult az alak-, szín- és formaállandóság. Fontos, hogy az anyanyelvén jól kifejezze magát, egy képről, vagy élményeiről összefüggően tudjon beszélni, rövid verset, mondókát hamar meg tudjon tanulni, rajzolt sormintát folytatni, másolni. Az egészségesen fejlődő gyermek alapvető információkkal bír önmagáról és szűkebb környezetéről. Tudja a saját és szülei nevét, a foglalkozásukat, a lakcímét, felismeri a napszakokat, évszakokat, kisebb mennyiségeket (jól használja a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát, eligazodik az 1-10-ig terjedő számok között), megtanulta az alapvető közlekedési szabályokat, magától öltözködik, ismeri az időjárási összefüggéseket. Elsajátította, hogyan kell nagyobb közösségben és a családban viselkedni, mik a legelemibb szokások.
Szociális érettség
A szociális érettség meghatározó, nevezetesen az, hogy mennyire képes kapcsolatot létesíteni és fenntartani az iskolába készülő gyermek a kortársaival, be tud-e illeszkedni egy új közösségbe, és képes-e a felnőttekkel is kommunikálni. Tudnia kell a konvenciókhoz alkalmazkodni, legalább négy órán át a meghatározott szabályok szerint viselkedni, várni (ne akarjon mindent azonnal), bizonyos mértékig kompromisszumot kötni. Jelentős a szociális-érzelmi intelligencia és feladattudat megléte, és nincs szükség külső kontrollra, fegyelmezésre. A szociális érettség deficitje beilleszkedési zavarokat okozhat, ezért a szülőknek és az óvópedagógusoknak segíteniük kell a felmerülő hiányosságok miatti problémák, vagy zavarok kezelésében.
Jól kell dönteni!
Egy szülő részéről a gyermek iskolaérettségének megállapítása sokszor nehéz, küzdelmes, van, hogy patikamérlegen kell kimérni a készségeket, képességeket, adottságokat. Fontos a határozott, magabiztos döntés, és olykor annak felismerése, hogy a gyermek nem való még iskolába. Azzal ugyanis, hogy tanintézménybe küldenek egy iskolaéretlen gyereket, a kudarcok sora kezdődhet el, a rossz élmények pedig kihatnak majd a diák egész tanulmányára, életére és kapcsolataira. Ha a szülő azt érzi, fejlesztésre van szükség, akkor külső segítséget kérhet alapítványoktól, nevelési tanácsadóktól, pszichológusoktól, pedagógusoktól, fejlesztés nélkül ugyanis az idegrendszer érése mindösszesen csupán 0,23 százalékos lesz. A szükséges foglalkozások révén viszont motiválttá válik a gyermek, és nem esik csorba az önértékelésén és az önbecsülésén.
(csalad.hu)
