Lánykérésére várva
A nemi szerepek iránti elvárások nagyot változtak az elmúlt fél évszázadban. De néhány dolog egyszerűen nem akar megváltozni. Ilyen a lánykérés is.
A jelenlegi tízen-, huszonéves és harmincas nők ugyanúgy elvárják a férfiak kezdeményezését, mint őseik tették: egyszerűen az tűnik természetesnek számukra, ha a házasságot a férfi kezdeményezi. Ez egy olyan forgatókönyv, amelynek érzelmi, kulturális gyökerei vannak, és ami nagyon nehezen változik – mondta az Indianapolis Egyetem szociológus professzora, és az erről szóló könyv , a Wainting to be asked (Lánykérésre várva) szerzője. Amanda Miller kutatásai alapján a párok 7 százalékánál fordul csak elő, hogy a nőből bukik elő a kérdés, vagyis a nők nagyon nagy többsége nem a konkrét fiúkéréstől, hanem a házasság ötletének felvetésétől is tartózkodik.
Nem mintha a nők nem követelnék meg maguknak a jogot, hogy beleszóljanak a jövőjükbe. “A nőkre ma egyáltalán nem jellemző, hogy a kapcsolatukkal kapcsolatos döntést a párjukra hagynák” - mondja a tanulmány. Közülük nagyon sokan szorgalmazzák, hogy az együttélés hivatalos formát öltsön: csak a végső kérést nem ők mondják ki.
És ezzel rá is világít a tanulmány, hogy a férfiak, akik nem minden esetben ragaszkodnak ahhoz, hogy náluk legyen az irányítás, időnként kényszerből kérik meg párjuk kezét. Több, a felmérésben részt vevő férfi mondta azt, hogy egyszerűen szabadulni szerettek volna a nyomástól, amelyet a vállukra helyezett a párjuk. Sok férfi ragaszkodik hozzá, hogy olyan körülmények között tegye fel a nagy kérdést, hogy a menyasszony számára emlékezetes maradjon a pillanat. Ez azonban nem mindig sikerül, így a lánykérés több férfinak egyszerűen teher, amelytől magával a kérdésfeltevéssel szabadulhat meg.
Annak magyarázatául, hogy miért a férfi dolga a házasodás kezdeményezése, az lett a végső válasz, hogy ez mindig is így volt. A legtöbb párnál a változó szokások mellett ebben a kérdésben tehát még tartja magát a tradíció.
(csalad.hu)
