HULLÁMVASÚTON 36 ÉVE – INTERJÚ A HÁZASSÁG HETE „ARCAIVAL”
Hegedűs Endre és Katalin - avagy Bandi és Katica, ahogy egymást szólítják. Mindketten zongoraművészek, 36 éve házasok. Idén ők voltak a Házasság Hete rendezvénysorozat arcai, velük készített interjút a csaladhalo.hu.
A Házasság Hete rendezvénysorozat arcainak mindig olyan párokat választanak, akiknek megélt tapasztalata, üzenete van a szűkebb- tágabb környezet felé arról, hogy a házasság érték, amit őrizni, védeni kell.
Miért tartjátok fontosnak a rendezvénysorozatot?
Katica: Egy angol házaspár fejéből akkor pattant ki az ötlet, hogy a házasságra rá kell irányítani a figyelmet, amikor barátaik válni készültek. A média és az egész világunk arról szól, hogy mindenben az újat kell keresni, csak az újnak van értéke, ezzel szemben a házasság állandó, még akkor is, ha a megújulás elengedhetetlen. Ellen kell állni a közszellemnek, jó példákat felmutatni, hogy házasságban élni jó.
CSH: Ha ilyen egyszerű lenne, nem válnának el annyian…
Katica: A sok közös élményünk között sok mélypont is volt, de megtanultunk ezekkel szembenézni és megküzdeni elsősorban saját magunkkal. A házasságunk alapja a szeretet, és a konfliktusokat megharcolva, megbeszélve, amikor túljutottunk egy nehéz időszakon, mindig azt éreztük, hogy egy új minőség jött létre köztünk, egy szinttel feljebb léptünk. Nem szabad hagyni, hogy olyan mély válságba süllyedjünk, ahonnan nincs visszaút. Sok buktatója van egy kapcsolatnak. Ha hosszú ideig nem törődnek egymással a házastársak, ha csak a logisztika, az élet megszervezése téma közöttük és lényegi dolgokról nem beszélgetnek, vagy egyszerűen nem szánnak időt egymásra, könnyen eltávolodhatnak.
Endre: Az élet egy hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent. Arra törekszünk, hogy a „fent”, a boldogság több legyen benne. Az embernek nem jó egyedül lenni. A házasság isteni intézmény, így lettünk teremtve, hogy ketten, egy nő és egy férfi - egy test egy lélek -, az ember. Én szerelmes típus vagyok és fiatal koromban minden szakítás után nagy űrt éreztem. Amikor a Zeneakadémián megismerkedtünk Katicával, már az első beszélgetés után éreztük, hogy megértő társra leltünk egymásban.
CSH: Minden szerelem ilyen kizárólagos, de idővel sok minden megkopik. Mi az alapja a jó és hosszú házasságnak?
Katica: A hűség és a bizalom. Szerencsére, sosem kerültünk olyan mélypontra, hogy el akartunk volna válni. Amikor krízisben vagyunk, mindig először magunkba kell tekinteni, nem a másik hibáit elkezdeni sorolni, hanem azt megnézni, hogy én mit tudok tenni a másikért. A mi életünk válságos időszaka éppen a kritikusnak mondott 7. év után jött, amikor kiköltöztünk 3 évre Japánba. Bandi ünnepelt művész volt, koncertezett, tanított, én meg otthon voltam a gyerekekkel egy teljesen idegen országban, más kulturális közegben. Nem hangos viták, látványos veszekedések voltak köztünk, hanem kevés közös pont. Inkább engem viselt meg, Bandi fürdött a szeretetben, rajongásban, a munka elvonta a figyelmet rólam. Amikor ezt felismertük, már könnyebb volt, mert együtt akartunk ezen változtatni. Kezdettől fogva arra törekszünk, hogy a másikat boldoggá tegyük, legfeljebb ez nem mindig sikerül tökéletesen. A koncertezéssel együtt járt a sok külföldi utazás, általában Bandi utazott, én maradtam a gyerekekkel és ilyenkor mindent egyedül intéztem. Kialakítottam egy rendszert, ami működött, de persze nagyon örültünk, amikor végre hazajött. Ám, általában a 3. napon kitört a veszekedés. Ennek sokáig nem találtuk az okát. Valószínűleg a fáradtság miatt tudat alatt így büntettem őt, hogy magunkra hagyott, aztán hazajött és felborította a rendet. Azóta szállóige nálunk, hogy „Vigyázz, ma van a harmadik nap!”
További részletek a weboldalon.
(csaladhalo.hu/csalad.hu)
