KUTYA A CSALÁDBAN
A lexikon szerint a kutya – vagyis latin nevén a canis lupus familiaris – ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas egy már kihalt alfajának háziasított formája. Az egyetlen olyan emlős állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, vagyis a családhoz tartozó jelzőt.
A kutya azonban a farkassal ellentétben határozottan megkülönbözteti a gazdáját a többi embertől, és ragaszkodik hozzá. A vizsgálatok szerint ennek oka valószínűleg az, hogy azok a kutyák kaptak több figyelmet, illetve szaporodási lehetőséget, amelyek nagyobb mértékben voltak képesek a gazdájukkal együttműködni.
De az ember is ragaszkodik a kutyához. Erről kérdőíves felmérések eredményei tanúskodnak. Eszerint az egyedülállóknál erősebb kötődés figyelhető meg, mint a gyermektelen családok tagjainál, ahol a családban élő gyermekek számával nagyjából arányosan csökken a felnőttek kötődése a kutyához.
Mindez azonban csak addig igaz, amíg a gyermek kutyát nem kezd el követelni, hiszen a legtöbb családban egyszer csak minden bizonnyal felmerül az állattartás igénye. A gyermekek általában ösztönösen vonzódnak az állatokhoz, és ők azok, akik igencsak állhatatosan tudják nyaggatni a szüleiket, bármit megígérve egy kutya érdekében. A szülők pedig – mivel ők gyermekeikhez vonzódnak ösztönösen – gyakran engednek a könyörgésnek.
Pedig ilyenkor kell igazán észnél lenni! Állatot tartani ugyanis komoly felelősség, és megeshet, hogy a gyermekek által kikövetelt háziállat gondozása valójában hamarosan a felnőttekre hárul az elkövetkezendő egy-két évtizedre.
Felelős állattartónak lenni annyit jelent, hogy gondoskodunk az állat jólétéről, tartalmas és boldog életet biztosítva a számára. A háziállatok állapotáért az állatok gazdája minden tekintetben felelős.
Az állatbarátok általában a felelős állattartás hét aranyszabályát szokták emlegetni:
- Felelősség. Csak akkor vegyünk magunkhoz házi kedvencet, ha pontosan átgondoltuk az ezzel kapcsolatos felelősséget, kötelezettségeket, ha úgy tetszik, a terheket is. Aki felelősen gondolkodik, csak olyan állatot választ maga mellé, amelynek meg tudja teremteni a megfelelő életfeltételeket. Legyünk tehát tudatában annak, hogy egy életre választunk. Az ő életére.
- Szeretet. A szeretet legyen kölcsönös: nyújtsunk legalább ugyanannyit belőle kedvencünknek, mint amennyit tőle elvárunk és kapunk. Sohase töltsük ki mérgünket, rosszkedvünket rajta, nem tehet semmiről, nem is érti, hogy miért viselkedünk így.
- Táplálás. Egyetlen gyógyszer sem képes olyan sok betegséget megelőzni, mint a helyes összetételű, kiegyensúlyozott táplálék. Tartsuk tehát be kedvenceinknél is a táplálási szabályokat és követelményeket. Mindig azonos időben, a fajtájuknak legmegfelelőbb eledelt adjuk nekik. Vizes táluk sem száradhat ki, a szomjúságtól az állat ugyanúgy szenved, mint a gazdája.
- Mozgásigény. Az egyes fajták mozgásigénye eltérő, de függ az adott állat életkorától is. A lakásban tartott kedvelt kisállatoknak (hörcsög, madár, hal, hüllő) is van mozgásigényük. Ezt szem előtt tartva mindig az állatok számának és méretének megfelelő méretű elhelyezést alakítsunk ki!
- Egészség. Óvnunk kell kedvenceinket a fajtájukra veszélyes bajoktól, kórokozóktól. Ezért minden kötelező és ajánlott oltást időben adassunk be, és gondoljunk arra is, hogy akkor is lehet valami bajuk, ha nem panaszkodnak. Ezért évente legalább egyszer ellenőriztessük kedvencünk egészségét az állatorvossal. Nem szabad megfeledkezünk a rendszeres féregtelenítésről sem.
- Utódok. Nemcsak kedvencünkért, de születendő utódaiért is felelősek vagyunk. Ezért csak akkor fedeztessük kedvencünket, ha bizonyosak vagyunk abban, hogy az utódoknak ugyanolyan felelős gazdát tudunk találni, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Ha erre képtelenek vagyunk, akkor a legjobb megoldás, ha ivartalaníttatjuk őket.
- Környezet. A felelős állattartásnak az a lényege, hogy társállat és gazdája úgy tudjanak harmonikusan együtt élni, hogy ebben a kapcsolatban ember és állat is jól érezze magát, és mindez összhangban legyen környezetükkel. Legyünk tehát mindig tekintettel a környezetünkre.
Érdemes mérlegelni a hét aranyszabályt, ugyanis egy kisállat szebbé is teheti, vagy akár meg is keserítheti egy család hétköznapjait, ha felelőtlenül vágnak bele az állattartásba.
A felelőtlenek tábora márpedig népes – állítja Seress Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület vezetője. Az ilyen emberek gyakran egyszerűen kidobják az utcára megunt állataikat. Tettük mögött az állhat, hogy nem ismerik az erkölcsöt és a törvényt, vagy az, hogy mindkettőre fittyet hánynak.
Fontos tudni ugyanis, hogy törvény védi az állatokat a bántalmazástól, mert ahogy a 2004. évi X. törvény indokolása fogalmaz: Magyarországon olyan méreteket öltött az állatok bántalmazása, kínzása, hogy az szükségessé tette az állatok elleni ilyen cselekmények büntethetővé tételét. „Két évig terjedő letöltendő szabadságvesztéssel büntethető az, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, illetve állattartóként a háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja, kiteszi.”
Az állatvédőknek pedig éppen az a céljuk, hogy ilyen ne fordulhasson elő, vagy ha már előfordult, ismét gazdira találjanak az eldobott állatok, és az új gazdi már alkalmas legyen a szerepére.
Fontos, hogy minden kutya megfelelő körülmények közé kerüljön. A városi kutyatartásról Seress Zoltán azt mondja: kert nélküli lakásba semmiképpen nem ajánl nagy testű ebet. Főleg, ha a család első állatáról van szó, gyermekbarát, rövid szőrű, kisebb mozgásigényű kutyát javasol. A kutyaharapásos esetek nagy része családon belül történik, olyankor, amikor az állattartók rosszul választanak kutyát. A nagy mozgásterű, agresszív természetű állatok nem valók lakásba.
Megfontolt kutyaválasztással azonban szerencsés esetben több mint egy évtizednyi kölcsönös boldogsággal ajándékozhatjuk meg magunkat és kedvencünket, ugyanis egyes kutatások szerint, a kutyatulajdonosok nyilvánvalóan több örömben részesülnek, mint azok, akik magányosan élik rohanó hétköznapjaikat.
A kutyák várható átlagos élettartama fajtafüggő. A legtöbb fajtánál 10-13 évre lehet számítani, ám érdekesség, hogy a keverékek várható élettartama hosszabb, mint azoké a fajtáké, amelyekből származnak. Egy átlagos termetű keverék kutyus várhatóan legalább egy évvel tovább él, mint az összes fajtatiszta társa. A Guinness Rekordok könyve szerint a hiteles korrekordert Pusuke-nak nevezték. Ő 2011. december 5-én 26 évesen és 9 hónaposan pusztult el.
A kutyák életkilátásairól, illetve a kutyák és emberek közt kialakult szoros kötelékről Sir Walter Scott skót regényíró a következőképpen vélekedett: „A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismeretség után. Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket.”
(csalad.hu)
