PRIVÁT SZFÉRA
A gyermekeknek már viszonylag kis korban szükségük van saját térre. Ahogy idősödnek, ez egyre inkább igaz, és igaz az online térben is. Bár leginkább a szülő határozza meg a gyermek világképét, a saját gondolatok, az iskolai barátságok, és a baráti közeg témái nem feltétlenül tartoznak rá.
Az ebbe való beavatkozással érdemes óvatosnak lennünk, ha töretlenül fenn akarjuk tartani a gyermek bizalmát, és segíteni akarjuk, hogy önállóan fedezze fel a világot. Ez pedig a mai online világban még inkább így van.
Amellett, hogy muszáj segítenünk a fiatalokat az időnként problémás internetes kommunikációban és tartalomfogyasztásban, feleslegesen korlátozhatjuk is a gyermekeket, ha folyamatosan a sarkukban vagyunk, és minden pillanatban ráerőltetjük magunkat az önálló kapcsolatteremtésre, és „felfedező munkájukra”. Az internet-használat esetén természetes, hogy néhány szabály betartását elvárjuk a gyermekeinktől, de nem jó, ha a felkészítést tiltásokkal kezdjük. Főként, ha a tiltások értelmét nem magyarázzuk el, mert mondjuk, félünk attól, hogy bizonyos dolgokról – erőszakról, pornográfiáról, bűncselekményekről – egyáltalán tudomást szerez a gyermek. A valós veszélyekre fel kell hívnunk a csemete figyelmét, de el kell hinnünk, hogy magyarázat, és az óvás látható értelme nélkül nem biztos, hogy eredményesek leszünk.
A példamutatásnál kevés hatékonyabb eszköz létezik. Így aztán hiába tiltjuk mondjuk az ebéd közben a telefon nyomogatást, ha a gyermek azt látja tőlünk, hogy mi magunk sem tudunk leszakadni az e-mail olvasásról, a közösségi oldalak percenkénti ellenőrzéséről. Ugyancsak a gyermekeinknek okozhatunk lelkiismeret-furdalást, ha minden online felületen róluk áradozunk. Képmutatásnak fogják érezni, ha csodás családi kirándulásról posztolunk, miközben emlékeznek, hogy a kirándulás öt perc után családi veszekedésbe torkollott. Ha konfliktusos a gyermeknevelés, még jobban bánthatja a gyermekeket, amikor ezzel szemben a közösségi oldalakon ideális családi életről közlünk folyamatosan információkat.
A gyermekek megosztott fotói is krízist okozhatnak, főként később, amikor maguk is felfogják, hogy nem éppen előnyös kép készült róluk kisebb korukban, mégis anya vagy apa az egész világ elé tárta azt. A közösségi oldalak használata a tizenéves korosztály esetén újabb problémaforrás. Sok szülő ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpróbáljon a gyermekének így üzenni. Azonban egy érzékeny tinédzser számára rossz élmény lehet, ha a szülő a „haverok szeme láttára” folyamatosan a szeretetéről és aggódásáról biztosítja a gyermeket az online térben. Tartsuk meg ezt a személyes családi körben. Ugyanilyen okokból érdemes tartózkodni attól, hogy kommentáljuk a gyermek ismerőseinek üzeneteit, fotóit. Ha gondunk van velük, szóljunk a tizenéves lányunknak vagy fiunknak személyesen.
Ha pedig úgy érezzük, hogy a gyermekünk túlzásba viszi az online jelenlétet, le sem tud szakadni a képernyőről, a megoldás nem a felesleges rémisztgetés lehet. Butaságokkal nem érdemes a gyermek fejét tömni, tehát próbáljuk meg nem úgy csökkenteni a képernyő előtt töltött időt, hogy „rákos leszel a telefon sugárzásától”. Még ha lehet is az ilyesminek tudományos alapja, a félelem-politika megmérgezheti a kapcsolatot a családban. Ugyanúgy, ahogy a nyilvánvaló és folyamatos kémkedés a gyermek online jelenléte után. Ha tudni akarjuk, mit is csinál a gyermekünk az interneten, tartsunk fenn őszinte légkört otthon, és amikor tényleg indokoltnak érezzük, kérdezzünk rá a dolgokra nyíltan.
(csalad.hu)
