KI SZÁMÍT AGRESSZÍV GYERMEKNEK?
A szülők gyakran túlreagálják a gyermeki agressziót, amikor viszont jogos lenne az aggodalom, nem tudják kezelni az okokat.
A legtöbbször úgy határozzák meg az agressziót, hogy az egy tett a károkozás szándékával. Irányulhat más felé, vagy önmaga felé, azaz agresszió az önsebzés is, az is, ha a gyerek a falba veri a fejét – írja a divany.hu-n Cziglán Karolina pszichológus. A szakember szerint nehéz szülőként megítélni, túlzottan agresszív-e a gyerek, hiszen nem nézhetjük felnőtt mérce szerint. A gyerek még őszinte, ha dühös, azt kifejezésre juttatja. A kérdés csak az, ez milyen gyakori, azaz van-e állandó, túlzott frusztráció az életében. A másik szempont, hogy hogyan kezeli az indulatait, hajlandó-e, képes-e fokról fokra megtanulni, mi az elfogadott határa az indulatai kifejezésének, és hogyan érvényesítheti más módon az érdekeit.
Amikor megpróbáljuk megtanítani a gyereket, hogy kordában tartsa az indulatait, akkor nem elég, ha tiltunk, büntetünk, azaz megértetjük, hogy nyíltan agresszívnek lenni helytelen. Nem elég, mert az agresszió egy jelzés a gyerek belső állapotáról, és arra is reagálnunk kell. Ha nagyon agresszív a gyerek –ami némileg szubjektív kérdés, és a szülő érzékenységén is múlik, neki mi számít soknak-, akkor valami állandó frusztráció áll a háttérben, aminek ki kell deríteni az okát. Nem érzi magát biztonságban, nem eléggé elérhetők érzelmileg a szülei megnyugtató, kiszámítható módon, hanyagolva érzi magát, azt éli meg, hogy ügyetlenebb másokhoz képest, nem tud kapcsolódni a kortársaihoz, vagy túl magas elvárásokat támasztanak vele szemben.
Persze a megértés nem jelenti, azt, hogy nem kell korlátoznunk az agressziót – írja a pszichológus. Az agresszív cselekedetet minél előbb állítsuk le, mondjuk határozottan, de nem indulatosan, hogy ezt nem szabad, és ha olyan durva, ismétlődő dologról van szó, hogy következményt is kilátásba helyeztünk, akkor váltsuk be. Az a művészet, ha közben éreztetjük a gyerekkel, hogy nem a tehetetlen dühünk miatt büntetjük, hanem mert ez a cselekedet nem fért bele, ugyanakkor együtt érzünk vele, hogy feszült, és szeretnénk segíteni is.
A puszta büntetéssel Cziglán Karolina szerint az a baj, hogy az agresszió nem tűnik el attól, ha elnyomják. Ha elmarad a feszültség okának orvosolása, akkor annyit tehet a gyerek, hogy megpróbálja a szülő szeme elől elrejteni az indulatait. Úgy csinálja, hogy ne lássa a szülő: ha odanéz, szófogadó, ha elfordul, belemar a társába. Ami még rosszabb, maga ellen fordítja, hiszen azt nem büntetik, ha saját magát bántja.
(divany.hu)
