NEM JÓ, HA TÚL JÓT AKAR A SZÜLŐ
A szülői túlbuzgóság nem mindig előnyös a gyermekek számára. A hátrányban nem lévő gyermekek fejlesztő foglalkoztatásokra hurcolása, vagy a felesleges külön foglalkozások már óvodás korban, a bölcsisek nyelvórái sok esetben csak a szülők bűntudatát enyhítik, nem a gyermeket segítik.
A családdal eltöltött idő hiánya miatt lehet sok szülőnek lelkiismeret furdalása, amely miatt más módon igyekszik gyermekének valamilyen többlet elfoglaltságot találni. Egyes szülők már attól bűntudatot éreznek, hogy csak úgy „elvannak” az otthonlét idején – írja a divany.hu-n megjelent cikkében Cziglán Karolina pszichológus. A szakember arra utal, amikor a szülő házimunkát végez, a gyermek játszik, ahelyett, hogy közösen csinálnának valami tartalmasat.
A pszichológus szerint az élményhiány valós probléma lehet, de sok szülő túlzásokba esik, amikor az otthoni időt óvodai és iskolai különfoglalkozásokkal, vagy akár már bölcsődés korban elérhető, készségfejlesztő foglalkozásokkal igyekszik pótolni. Az a törekvés, hogy a mindent kapjon meg a gyermek nem egyenlő azzal, hogy felesleges, az otthon is könnyedén megteremthető környezetet pótló eseményekre hordjuk a gyermeket. Mert Cziglán Karolina szerint sokszor éppen emiatt nem kap meg a poronty számára fontos dolgokat.
Az átlagosnak tekintett, egészséges gyermek a számára nélkülözhetetlen ingereket, élményeket ugyanis alapvető odafigyelés mellet a hétköznapi, otthoni jelenlét mellett is megkapja. Nincs tehát szüksége különórákra, rendkívüli szülői teljesítményre, amely viszont csak időnként tör elő. A pszichológus rámutat arra, hogy sok esetben semmi szükség a számunkra elképzelt tempóban „fejleszteni” a gyerekeket. Sokszor elég, ha csak akkor foglalkozunk mondjuk a betűkkel, amikor a kicsi érdeklődik az olvasás iránt. Ami viszont elengedhetetlen: az a szabad játék. Vagyis az, amikor hagyjuk, hogy a gyermek a saját tempójában alakítsa ki a saját világát, fedezze fel a környezetét. Ehhez azonban az kell, hogy sem a saját szülői énképünket, sem egy elképzelt gyermekideált ne tartsunk magunk előtt példaként. A szülő adja, ami ő maga, és találja meg azt a módot, ahogyan együtt tud lenni a gyermekkel, miközben mindannyian jól érzik magukat.
(divany.hu/csalad.hu)
