SZÜLŐ TERVEZ, KAMASZKOR VÉGEZ
A kamasz nem azért dühös, ami ma vagy tegnap történt, hanem a saját, gyermeki, naiv, idealizált szülőképét bontja le éppen, szembesül azzal, hogy anyja-apja nem tökéletes, nem mindenható, nem tévedhetetlen – írja a divány.hu-n Cziglán Karolina, pszichológus.
Sok szülő számol be kétségbeesetten, hogy minden elképzelhető taktikát kipróbált a tizenévessel, de így sem tudja elkerülni, hogy rendszeresen megsértődjön a gyerek, ráförmedjen, vitát generáljon a semmiből.
És itt nem azokról a családokról van szó, ahol tényleg hibádzik valami, és a gyerek kétségbeesetten próbálja megértetni a szüleivel, mi nem jó. Hanem az eléggé jól működő családokról is, ahol jó a kapcsolat a szülők közt és a gyerekekkel is. Azaz van élő, működő kommunikáció, tudnak normálisan is beszélgetni, akár még meg is ölelik, puszilják egymást. Sőt, az is előfordul, maga a tini jön rá, túllőtt a célon, és ő megy oda anyjához, apjához, simogatja meg a vállát, és a maga módján valahogy bocsánatot kér. Azaz van igazi szeretetkapcsolat. És mégis elkerülhetetlennek tűnik, hogy a másnap elteljen egy újabb ütközés, mordulás, veszekedés nélkül.
Vajon miért van az, hogy hiába próbál akármennyire is odafigyelni a szülő, hogy megértse, mi a gyerek baja, és miért hiábavaló minden próbálkozás: belemenni a vitába, visszasértődni, zen nyugalommal szemlélni az eseményeket, ignorálni, viccelődni, szigorúskodni stb.?
Azért, mert a gyerek nem arra van megsértődve, ami ma vagy tegnap történt, hanem a saját, gyermeki, naiv, idealizált világképét és szülőképét bontja le éppen.
A kisgyerek számára anya és apa mindenható, és alapvetően tökéletes, még akkor is, ha egyébként nagyon tud haragudni, mikor nem az történik, amit ő akart. Akkor is meggyőződése, hogy a szülei különleges tudás és hatalom birtokosai, sőt, hiába dühös a csemete apróságok miatt, felnőtt nézőpont szerint védhetetlen helyzetekben is megőrzi azt a hitet, hogy a szülei alapvetően jók, jót akarnak. Ha apa elhagyta a családot, és egyre kevesebbet látogatja őket, akkor szentül elhiszi, csak nagyon elfoglalt szegény (persze, ezzel önmagát is védi), ha anya minden este be van rúgva, akkor is talál neki felmentő érvet.
Ha a szülőnek nincsenek is a fentihez mérhető hibái, egyszerűen csak egy esendő ember, egy jó, de tökéletlen szülő, akkor is megviseli a gyereket, és megjelenik a kapcsolatban is annak a feszültsége, mikor egyszer csak elkezd kinyílni a szeme a valóságra. Sőt, sajnos elsőként nem a valóságot látja, hanem a másik oldalt, mindazt, amit addig nem vett észre, a hibákat, alaposan felnagyítva. Azaz a rózsaszín szemüveg helyére fekete kerül. Lehet, hogy semmi rosszat nem követett el az anya, az apa, minden bűne az, hogy nem azonos azzal az idealizált képpel, amit addig fenntartott magában a gyerek. Nem tökéletes, nem mindenható, nem tévedhetetlen.
További részletek a weboldalon.
(divany.hu/csalad.hu)
