ÚJ HONFOGLALÁSKORI LELETEK A NEMZETI MÚZEUMBAN
Összesen nyolc darab új, egyedülálló honfoglalás kori lelettel bővült a Magyar Nemzeti Múzeum A Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában című, 2014 szeptemberében megnyílt kiállítása.
A múzeum közleménye szerint az új kiállításrészben megtekinthető leletek közül kiemelkedik egy elsőrendű ötvösmunkának számító, aranyozott ezüstlemezekből készült hajfonatkorong-pár. Az ékszer előoldalán mitikus állatalakok láthatóak, amelyek lábait és farkát növényi motívumokká formálta az ötvös. A finoman kidolgozott minta párhuzamai megtalálhatók a bizánci és a sztyeppei emlékek között.
Emellett szerepel a tárlat új tárgyai között egy egyedülálló növényi palmettás díszítésű ezüstlemez is, amelyhez hasonló a honfoglalás kori leletek közül korábban sosem került elő. A lemez eredetileg egy nyerget ékesített.
A nyolc kiállított tárgyi emléket is magába foglaló leletegyüttes abból a 10. századi, regionális szempontból kiemelkedő, 17 sírból álló temetőből került elő, amelyre 2003-ban az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának építésekor Balatonújlak-Erdődűlőn a megelőző feltárások közben bukkantak a régészek.
Bár a sírok a kor temetkezési szokásainak megfelelően nyugat-keleti tájolásúak voltak, a Felső-Tisza-vidéki, többségében férfisírokból álló temetőkkel szemben itt kiegyenlített volt a nemek és a gyermeksírok aránya.
Viszonylag magas volt a helyszínen a lóval vagy lószerszámmal eltemetettek száma. Az ekkoriban használatos lószerszámzatból a feltárt sírokból általában a vas csikózabla, a hevedercsat és két kengyel került elő. Egyes emlékeken a tausírozás elnevezésű díszítő eljárás nyomai figyelhetők meg.
A dunántúli viszonylatban ritka gazdagságú temetőben egy kivételével minden sírban voltak használati tárgyak vagy ékszerek és más viseleti emlékek. Az egykori ruhadíszek és ékességek többnyire ezüstből készültek. Jól keltezhető a temető a feltárt pénzérmék révén: a sírok egy része a Nyugat-Európában, Provence-i Hugó és II. Lothar által vert érmékkel biztosan a 10. század középső harmadára vagy az azutáni időszakra tehető.
Az érmék egyben arra is utalnak, hogy a temetkezési helyet választó közösség tagjai részt vehettek a magyar történelemben "kalandozásokként" számon tartott katonai vállalkozásokban. Az egykori közösség militáns jellegéről tanúskodnak a férfisíroknak az egész Kárpát-medence viszonylatában szokatlanul gazdag fegyvermellékletei is. A csontokon elvégzett genetikai vizsgálatok valószínűsítik, hogy voltak olyan sírok is, amelyekben nyugvók között közeli, vér szerinti rokoni kapcsolatok feltételezhetők.
A feltárást az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének munkatársai végezték, a leletegyüttest a területileg illetékes Rippl-Rónai Múzeumba helyezték el Kaposváron, azonban a megtalált tárgyi emlékeket a Magyar Nemzeti Múzeum új kiállításrészében mutatják be először. (mti)
