AZ IGAZI MIKULÁS TÖRTÉNETE
343. december 6-án hunyt el Szent Miklós, a kis-ázsiai Myra – a mai törökországi Demre – püspöke, akit a későbbi korokban keresztények a gyermekek, a tengerészek, a kereskedők és a gyógyszerészek patrónusaként tiszteltek. Az igazi Mikulásról a rubicon.hu közöl összeállítást.
„Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította elsőszülött leányát.” (Részlet a Legenda Aureából, mely a legismertebb Szent Miklós-történetet meséli el)
A „Mikulás” tehát nagyon is valóságos személy volt, ennek ellenére alakjáról, életéről szinte csak a középkorból fennmaradt legendákból tájékozódhatunk. Miklós a 260-270-es években – egyes legendák szerint már 245-ben –, a kis-ázsiai Patarában látta meg a napvilágot. Családja rendkívüli jómódban élt, a szent azonban már gyermekkorában elfordult a világi hiúságoktól, és az aszkéta élethez vonzódott, miután pedig szülei meghaltak, püspöki hivatalt viselő nagybátyja gyámsága alatt egyházi pályára is lépett. Miklós fiatalon bejárta a Szentföldet és Egyiptomot, majd – nem tudjuk pontosan, melyik évben – hazatért Kis-Ázsiába, és Myra városának püspöke lett.
A hagyomány szerint hivatalát 52 esztendőn keresztül töltötte be, ez idő alatt pedig messze földre híre ment bőkezűségének, jóságának és igazságérzetének, mely tulajdonságait a későbbi legendák is kiemelték. Miklós állítólag részt vett a 325-ös, Nagy Constantinus (ur. 306-337) által összehívott niceai zsinaton, erre azonban nincsenek írásos bizonyítékok. A püspök feltehetően 343. december 6-án fejezte be életét, szentté avatása után pedig a keresztény egyház ezt a napot választotta ünnepnapjának is.
Nyugat-Európában már a középkorban megjelent a mai Mikulás-ünnep elődje, melynek középpontjában a gyermekek álltak, akiket ezen a napon apróbb ajándékokkal leptek meg szüleik. Magyarországra a 19. század végén jutott el ez a szokás, és – mint a Mikulás név is mutatja – szláv közvetítéssel vált népszerűvé.
További részletek a weboldalon.
(rubicon.hu/csalad.hu)
