"MERT VALÓBAN A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER" - A SZOLIDARITÁS NAGYKÖVETE
Sokszor elhangzik, hogy a fogyatékkal élők ugyanúgy teljes életre törekszenek, mint az épek. A Fogyatékkal élők Világnapja alkalmából olyan emberrel beszélgettünk, aki nem csak törekszik erre, de így is él: sportol, dolgozik, gyermeket nevel, és közben még az egyenlő esélyek szószólója is. Ő Orsós Zsolt, a Szolidaritás nagykövete.
- Magyarországon is minden évben megemlékeznek a Fogyatékkal élők Világnapjáról, amely december 3-ára esik. Neked mi jut eszedbe erről a napról, mit jelent számodra?
- Úgy gondolom, hogy minden olyan esemény, ami felhívja egy jó ügyre, nemes célra a figyelmet, az támogatandó, és helye van a világban. Nem kivétel ez alól a Fogyatékossággal Élők Világnapja sem. Ilyenkor egy picit ránk figyel a világ, és többet foglalkozik velünk a média is. A fogyatékossággal élőknek viszont úgy kell élniük a mindennapjaikat, hogy akikkel találkoznak az utcán, a munkahelyen, esetleg az iskolában, ne csak emiatt az egy nap miatt gondoljanak jó szívvel rájuk.
- Már ötödik éve az a munkád a Szolidaritás nagyköveteként, hogy az iskolákat járod, és a fiataloknak beszélsz az életedről, személyes példáddal is mutatva: attól, hogy valaki fogyatékos, még nem egy csodabogár. Ilyenkor szóba kerül a magánéleted? Mire kíváncsiak a diákok, te mit osztasz meg velük életed e részéből?
- Az, hogy ennyi ideje viselhetem ezt a kitüntető címet, fantasztikus lehetőség, amit ezúton is szeretnék megköszönni. A foglalkozások, amiken a fiatalokkal találkozom, mindig jó hangulatúak. A beszélgetések során nincs olyan kérdés, amire ne válaszolnék, hiszen az egész program arra épül, hogy hozzuk a fiatalokhoz közel ezt az amúgy nem könnyű témát. Természetesen a magánélet is szóba szokott kerülni, szoktak kérdezni a párválasztásról, ismerkedésről, öltözködésről, gyereknevelésről, munkáról, közlekedésről, bulizásokról, és minden olyan dologról, ami egy tizenéves középiskolást érdekelhet.
- Hosszú évek óta boldog kapcsolatban élsz, egy kedves, örökmozgó kislány nevelőapja vagy. Szülőként mi okozta a legkomolyabb kihívást abból a szempontból, hogy vakként az átlagtól eltérő problémákkal kell megküzdened a hétköznapok során?
- Több mint 7 éve alkotok egy párt Brigivel, és Esztit 1 éves kora óta nevelem. Beszélgetve azokkal a barátaimmal, akik szintén gyermeket nevelnek, nem gondolom, hogy nekem másabb dolgokkal kell megküzdenem, mint egy látó apukának. Ismerek olyan vak párokat, akik mintaszülők, és minden elismerésem az övék, hiszen ők tényleg találkozhatnak olyan megoldandó problémákkal, amit át kell hidalni ahhoz, hogy a gyermek normálisan fejlődjön. Gondolok itt arra, hogy Eszti nagyon szeret színezni, régebben ezt általában a párom szokta neki előrajzolni, amire ugye én nem vagyok képes. Aranyos történet a családunkban, hogy egyszer kettesben voltunk Esztivel, leültem vele színezni, és én is elkészítettem egy sablont.A párom, amikor hazaért, egyből tudta, én hol dolgoztam, ugyanis a faasztalban ott maradt a sablon nyoma, mert én gyakorlatilag belevéstem a toll hegyével a mintát! Az a nevelőapa vagyok, aki minden mókában benne van, a játszóházazástól elkezdve a konyhás játékig mindenre kapható vagyok.
- Van olyasmi, amit Eszter azért tud másként, vagy jobban, mert az ő nevelőapukája egy kicsit más, mint a többieké?
-Eszti attól, hogy abba nőtt bele, hogy egy vak mellett él, sokkal segítőkészebb, mint a kortársai. Ő simán odajön egy négycsillagos szállodában, és egy helyre kaparja nekem az utolsó falatot, de akkor sincs zavarban, amikor a barátainak kell bemutatnia. Sokszor kapjuk meg azt a dicséretet az iskolában, hogy ő az, aki segít másoknak, és mindig figyel arra, hogy senki ne legyen kiközösítve az osztályából.
- A te párkapcsolatod "integrált", hiszen a párod látó. Szerinted két ember kapcsolatát mennyire befolyásolja, ha az egyikük fogyatékkal élő?
- Igen, az én párom lát, de nem ez alapján választottam őt! Nagy szerencsém van Brigivel, ő minden hibám ellenére elfogad engem. Szerintem ha nem látna, akkor is vele lennék. Mert a lényeg valóban az, hogy jól csak a szívével lát az ember: belül mindig tudtam, hogy számomra ő az igazi.
- Az adventi várakozás időszakát éljük, és hamarosan itt a Karácsony. Ebből az alkalomból mit üzensz, mit osztanál meg a csalad.hu olvasóival? Mit jelent számodra ez az ünnep?
- Minden család, így a mi családunk is készül az ünnepekre. Már van adventi koszorúnk, és Eszti is kinyitotta a naptárban az első kis ablakocskát. A karácsonyt itthon ünnepeljük, majd Brigi szüleihez megyünk, aztán leutazunk Őcsénybe a szüleimhez, és ott töltünk el egy pár napot. A csalad.hu olvasóinak azt üzenném, hogy ne csak ebben a pár hétben próbáljanak odafigyelni a másikra, mert most van itt az ideje, hanem próbáljunk meg a hétköznapokban is szeretetet adni a másiknak, főleg a családunknak!Legyen ez az ünnep tényleg a szeretet ünnepe, tudjunk szívből örülni a másik örömének: ez a legfontosabb.
(csalad.hu)
